Cserepeslemez

Nemrég felújítottuk a háztetőnket, s tanakodtunk a családdal, hogy a bitumenes hullámlemezt zsindellyel, betoncseréppel, agyagcseréppel vagy cserepeslemezzel cseréljük-e le. Fontos szempont volt az új tetőfedő anyag ára, valamint megvizsgáltuk azok élettartalmát és súlyát is. A legnehezebb anyag a betoncserép lett volna, majd az agyagcserép, a zsindely, végül a cserepeslemez. Bár ez utóbbi sem könnyű, viszont a zsindellyel ellentétben olcsóbb és sokkal de sokkal tartósabb, emellett szebb is. A beton- és agyagcseréppel az volt a gondunk, hogy nem csak megterheli a tetőt, de állványozni is kellett volna a házat a felrakás végett - ami a munkadíjat növelte volna -, valamint a cserép egy idő után koszolódik, mohásodik, esetleg eltörik, elreped - a termék minőségével és árával arányosan. A zsindelyezés drága lett volna a "telibe deszkázás" miatt (mert drága a fa), s nem utolsó sorban azért is, mert maga a kátrányos lapok is sokba kerülnek, plusz a munkadíj. A zsindely emellett 5-10 év alatt elöregszik, s emiatt akár be is ázhat, vagy tűzvédelmi szempontból a leggyúlékonyabb anyag. Az előzetes számítások szerint ezek ára 400-550.000 forint közé esnének, amellyel szemben a cserepeslemez 350-400.000 forintos költsége (a munkadíjjal együtt) igencsak kedvezőnek tűnt! A cserepeslemez mellett szólt az az érv is, hogy 50 évet is kibír, illetve megfelelő tesztelési idő hiányában (mert még nincs 50 éves a technológia) akár többet is.

Miután letettük voksunkat a cserepeslemez mellett, nekiálltunk gyártót keresni. Az árak nagyon nagy szórást mutatnak, ezért nem volt könnyű feladat kiválasztani a megfelelő terméket illetve típust. Végül a Tesz-97 Kft.-t kerestük meg, akik 250.000 forintért le is szállították a kívánt mennyiséget.

Egy tábla cserepeslemez

A szállítmány mintegy 400 kilót nyomott, ezért a 4 méter hosszú és másfél méter széles darabokat egyesével kellett levenni a teherautóról. Ezt csak azért említem meg, mert a táblák olyan vékonyak, hogy már-már elvágta a kezünket, valamint könnyen elhajlik és megtörik, ami után már nem használható fel az anyag, mert valószínűleg a korrózióvédelmi anyag is felreped, felpattogzik a sérülés mentén. 

A cserepeslemez felrakása előtt a régi bitumenes borítást leszedtük, majd szomorúan állapítottuk meg, hogy a tetőlécek olyan rossz állapotban vannak, hogy muszáj lesz őket újra cserélni. Ez plusz 36.000 forintba került, vagyis ennyivel növekedtek a költségek.

Maga a bitumenes hullámlemez leszedése nem volt több két óránál, és a léccsere is egy délutánt vitt el. 

A bitumenes lemez bontása: 6 évet bírt ki

A bitumenes lemezek anyaga voltaképp alig sérült az elmúlt 6 év során, s a baj is inkább az volt, hogy az illesztések mentén hajlott vagy lágyult meg az adott elem. De ezen nem is csodálkozom, hiszen nyáron a déli tetőt egész nap érte a forró napsütés. 

A cserepeslemez-táblák felrakása egyesével történt: a táblákat hiába fogtuk hárman, még így is enyhén meghajlott, közben valamennyiünk kezét megvágta. Ezután már kesztyűben folytattuk a rakodást.

Indul a cserepeslemez

A déli tető borítása egy napig tartott, de közben kétszer is fel kellett szednünk a lerakott táblákat, mert minden soron következő tábla egy centivel lejeb került az előzőhöz képest. Hogy miért? Mert a cserépminta vonalát követve - mikor a két táblát összeillesztettük - az anyagvastagság miatt így feküdtek egymásra. Vagyis a cserepeslemezeket nem lehet úgy egymásba illeszteni, hogy az élük alul és felül vízszintesen folytatódjanak (lásd az alsó képen).

Alulról számítva a negyedik hullám után van az illesztés, ahol jól látható a centiméteres elcsúszás

Úgy vélem ez nem a gyártón múlott, hanem a cserepeslemezek gyártástechnológiai hibája, amit valamiért nem vettek figyelembe, vagy nem tudják megoldani a problémát. Ugyanis a táblák egyik szélét nem volna szabad úgy nyomtatni, mint a másikat, hiszen a kettő üti egymást, aminek a következménye a szintkülönbségbeli elcsúszás. Tehát ahhoz, hogy a tábla alsó és felső vonala a mintázattal együtt egy vonalban fusson, a tábla jobb szélét az illesztéseknél másféle mintára kéne préselni.

Mivel a tető 11 méteres hosszúságán az utolsó tábla az elsőhöz képest mintegy 5-8 centivel került lejeb, ezért az egészet fel kellett szedni, majd az első táblát annyira elforgatni, hogy a lerakandó táblák alsó vonala végig a tetőléc vonalában maradjon. Ez lentről szabad szemmel nem látható, de ha mégis, az ereszcsatorna úgyis eltakarja majd.

A másik problémát az jelentette, hogy a megrendelt 4,10 méteres magasság helyett a gyártó csak 4 méteres táblákat küldött, pedig az e-mailes megrendelőlapon világosan le volt írva, hogy 4,10-es magasságra van szükségünk. Emiatt is javaslom, hogy aki cserepeslemezt rendel, a lerakodás előtt győződjön meg annak hosszáról, mert ha nem teszi, ugyanúgy jár, mint mi: mivel - érthető okokból - az ereszcsatorna fölé kell lógnia a cserépnek, ezért lejeb húztuk a táblákat a majdani ereszcsatorna fölé, viszont így a tetőgerincen lévő kúpcserép már nem takart rá eléggé a táblákra, vagyis nagyobb esőnél beázhatna az egész.

Nyomban felhívtam a gyártót, hogy valamit elszámoltak a gyártásnál, mert a 4,10-es táblák helyett csupán 4-est küldtek el. A hibát elismerték, s felajánlották, hogy a jelenlegi kúpcserepet kicserélik egy szélesebbre, amely már biztosan takarni fogja a táblák tetejét. Mondták, hogy ezt akkor szállítják le, ha épp a közelben lesz egy kiszállításuk. Ez meg is történt, viszont a 6 darab (2 méteres) kúpcserép helyett mindössze 3 darabot szállítottak le, mert valaki a 6 darabra úgy értette, hogy 6 méter. Az ácsok szitkozódtak egy sort, én sem voltam kevésbé pipa, gondoltam ez még belefér, csak ne essen az eső.

Természetesen esett, s nem is kevés. Szerencsére a szobák nem áztak be, mert a tető - a három darab kúpcserép kivételével - már teljesen elkészült. A munkadíj 146.000 forintba, így a tető teljes felújítása 432.000 forintba került. Ha a léceket nem cseréltük volna le, akkor az egész tetőfelújítás 396.000 forintnál állt volna meg. 

Az első napok tapasztalata: sok fórumon olvastunk az esőzéskor hallható kopogásról, amit én kevésbé hallottam zajosabbnak, mint a korábbi bitumenes tetőnél. Engem nem zavar egyáltalán, s úgy érzem ennyi még belefért. A jégeső ugyan még hátravan, de úgy gondolom egy ilyen hamar levonul, s az év egy jelentéktelen részében kaphatunk belőle. Tehát az év nagy részén nem kell tartani se jégtől, se esőtől.

Utólag belegondolva, jobban jártunk a cserepeslemezzel, s mindenkinek ezt ajánlom cserép vagy zsindely helyett. Olcsóbb, könnyebb, szebb és egyszerűbb a felrakása :)

Hamuban sült pogácsa

Egyik nap megkívántam egy kis pogácsát. Van ez így, mikor eszembe jut nagymamám felejthetetlen sajtos pogácsája. Betérve a boltba, levettem a polcról egy jónak ígérkező "Hamuba sült pogácsát", hogy majd a munkahelyemen begyűröm egy jó adag tejjel.

A pogi amúgy jól nézett ki, egyben volt, szabályos formával, kevéske sajttal a tetején. A csomagoláson magyar motívumok szerepeltek, gondolom így eladhatóbb a termék, amely azt közvetíti, hogy házi kemencében, hagyományos - népies - recept alapján, hamuban sülve készült. Még a könnyem is kicsordult majdnem, esküszöm. Márkanév nem volt feltüntetve az elején, csupán a termék neve, azaz "Hamuba sült pogácsa". Nem "hamuban", csak simán "hamuba", jó vidékiesen.

A pogácsáról annyit, hogy borzalmasan száraz volt, kellemetlen mellékízekkel, és semmiféle pogácsa ízre nem emlékeztetett, mint ahogy az előfordulhat egy pogácsa esetében. Ettem én már rosszat és rosszabbat is, de ez már a rosszabb alatt volt még egy kicsivel. Azon a ponton állt, amit már nem is nevezhetnénk pogácsának (sajnálom, hogy nem fényképeztem le magát a pogácsát is).

De ne is csodálkozzunk, ha ez a förtelem ilyen messze került a nevétől. Ugyanis a gyártó a csomagolás hátulján el is árulja, hogy e terméket miből készíti. Íme:

Van ebben minden, amit a nagyim anno kihagyott a receptből. S bár ezen E-betűs adalékanyagok nagy része természetes úton előállított (na persze), úgy gondolom tök felesleges beletenni az ételbe. 

Hogy a gyártó maga sem tudja mit beszél az is bizonyítja, hogy az összetételek között növényi zsírt emleget, holott minden nyolcadik osztályt kijárt gyermek tudja (elvileg), hogy az állatoknak van zsírjuk, a növényeknek legfeljebb olajuk. Tök más a két anyag, egy lapon nem is említhetők. Ez ugyanaz az eset, mikor a balfaszok azt mondják a margarinnal kapcsolatban, hogy "megvajazom a kenyeret"... Hehh... Mint ahogy a margarin és a vaj is két külön dolog, úgy a zsír és az olaj is (meg a fenyőfa és a karácsonyfa is). 

Más lenne a helyzet, ha mondjuk azt írták volna a csomagolásra, hogy "növényi zsírsavak", mert akkor már kémiai elemekről és kötésekről beszélünk, nem pedig élelmiszerről, mint amit a boltban kapunk ilyen-olyan dobozokban. 

De mi is az a zsírsav?

Nos: A kémiában zsírsavaknak hívjuk azokat a növényi, vagy állati eredetű zsírok vagy olajok fő alkotórészét képező (mono)karbonsavakat, melyek hosszabb, nyílt láncú, el nem ágazó, telített vagy telítetlen alifás szénláncot tartalmaznak. Noha zsírsavnak tekintenek egészen rövid láncú karbonsavakat is (például a 4 szénatomos láncú vajsavat), a természetes zsírokból és olajokból nyert zsírsavak (például kaprilsav vagy oktánsav) legalább 8 szénatomot tartalmaznak. A természetben előforduló zsírsavak általában páros számú szénatomból épülnek föl, ugyanis a bioszintézisükhöz az acetil-koenzim A 2 szénatomos acetát-csoportokat (ecetsav) képes szállítani. A zsírsavak a glicerinnel triglicerideket alkotva képezik a természetes zsírokat és olajokat. Így a zsírsavakat a természetben, állati és növényi szervezetekben találjuk, nagy többségben kötött állapotban észterek (trigliceridek) alkotórészeként. A zsírsavakat ezekből állíthatjuk elő zsírok, illetve biológiai, vagyis nem a kőolajból, hanem élő szervezetből származó olajok észterkötéseinek hidrolízisével, a glicerin eltávolításával (bővebben lásd ITT).

Esetünkben ez az a bizonyos E471-es cucc, vagyis a gliceryl-monosztearát, azaz egyfajta emulgálószer. Gondolom 100 kilós zsákokban kapni.

De mi is az az emulgálószer?

Nos: Az emulgeálószerek olyan anyagok, amelyek elősegítik az egymásban nem oldódó folyadékok (pl: víz és olaj ) egymásban való eloszlatását, azaz az emulzió létrehozását. Csökkentik a közöttük lévő felületi feszültséget, így a kisebb olajcseppek képesek úszni a vízben. Ezt az emulziót "olaj a vízben emulziónak" nevezik. Amikor apró vízcseppek úsznak az olajban azt "víz az olajban emulziónknak" nevezik. Az egyébként egymással nem elegyedő olaj és víz emulgeálószer segítségével látszólag homogén fázissá alakítható.

Ha jól emlékszem, akkor a nagyim nem tett ilyet a pogácsába. Simán eldolgozta a lisztben a zsírt is meg a vizet is (és a tojást). Állagra puha volt és omlós, nem úgy mint cikkünk tárgya. Lehet az emulgálószer miatt annyira borzalmas ez a "hamuba sült pogácsa"?? Mindenesetre érdemes volna kipróbálni nélküle, hátha jobban sikerül...

Apropó, a tojás!

Az összetevők között sehol se láttam a tojást, pedig kell bele, tudom. A nagyi is mindig kevert a tésztához tojássárgáját, mert attól lett szép a pogácsa színe. A fehérjét pedig rákente a tetejére, mert attól meg csillogott, mint a szomszéd leány pillantása.

A "Hamuba sült" pogácsánkban ugyan tojás nem volt, de E160a igen. Hogy ez mi?

Az E160a alfa-, béta- és gamma-karotin, azaz egy természetes színezék. A karotin azon molekulák gyűjtőneve, melyeknek a képlete C40H56. A karotin egy narancssárga színű pigment, amely a fotoszintézisben is nagy szerepet játszik., valamint ez adja meg a sárgarépa illetve sok más zöldség és gyümölcs narancssárga színét. 

Csak hab a tortán, hogy az összetevők között említik meg az "adalékanyagok"-at, amelyek között megtalálható a "búzaliszt" is. Értitek, búzaliszt, mint adalékanyag! Nem ám fordítva, hogy a búzalisztbe teszünk egy kis adalékanyagot, mondjuk E160a-t. Neeeem... Az E160a-hoz teszünk búzaliszt adalékanyagot! Egy kiló E160a, fél kiló E202, fél kiló E330, majd a végén egy csipetnyi búzaliszt. De szigorúan csak egy csipetnyi, mert még elrontja az ízét.

Azt már nem is feszegetem, hogy minek kell bele "lisztkezelőszer" és "aroma". A nagyi sem tett bele ilyesmit, és az ő pogácsája is volt legalább annyira magyar, mint ez a magyarosnak látszó csilivili műgyanta.

Phhh, "lisztkezelő", értitek: nem ám beviszed a búzát a malomba és megőrlöd úgy simán. Utána a lisztet még kezelni is kell. Hogy mivel, az a csomagolásból nem derült ki, de aggodalomra adhat okot, hogy ezek szerint a csomagolt háztartási liszteket kezelik (illetve kezelhetik) valamivel. Szárítják duplán? Mit jelenthet a kezelés?

És tudjátok mit? Baromira nincs kedvem utána járni, felhívni a malmot, hogy magyarázzanak el nekem néhány dolgot. Kikeresni egy telefonszámot, felhívni drága forintokért, várni a kezelőre, megvárni, míg előkerítenek egy szakértőt, netán időpontot egyeztetni... Nincs hozzá kedvem. Inkább nem veszek legközelebb ilyen szart, s akkor minden furcsa gondolatfurdaló hülyeség letudva. Magyarán legközelebb megnézem, hogy mi van a csomagolásra írva. Ha az van odaírva, hogy "összetevők: búzaliszt, tojás, só", akkor jöhet. Máskülönben nem eszem pogácsát.

Végül, nem tudom ki hogy van vele, szerintem az étel íze és állaga csak a természetes összetevőktől és nem a mesterséges úton előállított természetes anyagoktól, azaz az adalékanyagoktól lesz finom és szép. Ez valahogy olyan, mint a felfújható gumibaba: van rajta lyuk, segíthet is bizonyos dolgokban, de mégiscsak a természetes az igazi. Vagy nem?



U.i.: Milyen lehet ezektől a "Hetedhét kalács" vagy a "Madárlátta parasztkenyér"? Vagy a "Bajuszragasztó kürtőskalács"? A csomagolás hátsó címkéjének alján ezek is ott vannak, eskü!

Gombatermesztés otthon

Az ehető gombák az élelmiszerek egy külön csoportját alkotják, bár gyakran a fűszerek, illetve a zöldségek közé is sorolják őket. Az ehető gombák legfontosabb tápanyaga a fehérje, amelynek összetételét az állati fehérjéhez hasonlíthatjuk, ezért húspótló ételként is számoljunk vele. A fehérjén kívül zsírokat, nagyon fontos ásványi anyagokat, vitaminokat, íz- és zamatanyagokat, étvágygerjesztő glutaminsavakat, antibiotikus anyagokat is tartalmaz. Termesszünk otthon gombát!

A csiperkegomba otthoni termesztése

A csiperkegomba fajták kalapméretükben és a kalap felületének simaságában térnek el egymástól. Jellegzetesen magyar termesztési módja a polietilén-zsákos pincei termesztés. A gombazsákokat készen megvehetjük. A csiperke elhalt növényi sejtekből származó cellulóz bontásával fedezi szénhidrátszükségletét. Ezen kívül szüksége van még sok nitrogénre és egyéb ásványi anyagokra, amit a gombafonalak szívnak fel környezetükből.

Táptalaja komposzt, ami nitrogén műtrágyából, érlelt szalmás trágyából és ásványi anyagokból áll. A komposztálás lényege, hogy többlépcsős hőkezeléssel megkezdődik a cellulóz lebontása és kipusztul az összes mikroorganizmus, így kiváló táptalaj keletkezik a termesztett gomba számára. A művelet végén a komposzthoz hozzákeverik a szaporítóanyagot hordozó gabonaszemeket, és megfelelő műanyag zsákokba töltik.

A laskagomba otthoni termesztése

Manapság már elég sok helyen beszerezhető PE zsákba töltött becsírázott alapanyag. Célszerű átszövetett állapotban megvásárolni. A hibátlan anyag egyenletesen fehér színű, nincs benne zöld, barna, fekete hibás rész. A zsákok több hullámban teremnek. 4-5 termésidőt célszerű bevárni, amely alatt, ha a megfelelő körülményeket biztosítja 3-5 kg termés várható. A zsákok elhelyezhetők minden olyan tiszta helyiségben, ahol a gombáknak megfelelő klímát biztosítani tudják. (Pince, garázs, folyosó, alagsor, lépcsőház, előszoba, fürdőszoba, stb. ) Tavasszal és ősszel esetleg még a szabadban is termeszthető.

A magyar laskagombának alacsony a kalóriatartalma, viszont jelentős vitaminforrás. A benne lévő ásványi anyagok közül kiemelkedik a kálium és foszfor. A laskagomba sokkal egyszerűbben termeszthető, mint a csiperke. Nem igényel olyan gondosan összeállított komposztot, megfelelően tiszta, egyszerűen hőkezelt szalma cellulóztartalmának lebontásával építi termőtestét. A csíranövekedéshez és az átszövetéshez megfelelő körülményeket kell biztosítani. A perforált fóliába csomagolt nedves szalmán megindul az átszövés, és a szalma közben felmelegszik. Az anyagot meg kell óvni a túlmelegedéstől és a kiszáradástól. A szalma maghőmérséklete 26-28 °C, az átszövés pedig 2-3 hétig tart. A termőtestek növekedéséhez fény szükséges, és rendszeres szellőztetéssel kell csökkenteni a hőmérsékletet, de a megfelelő páratartalmat (80-90%) biztosítani kell. Általában a termőtestek 19-22 nap múlva jelennek meg. A jelenleg forgalomban lévő hibridfajták bőtermők, gyors fejlődésűek, az átszövetés és a termőre fordítás nem igényel különösebb beavatkozást. Általában közepes méretűek és a fajták különböző színűek; világos- vagy sötétbarna, sárgás, rózsaszín, szürke. A szín árnyalata függ a megvilágítás erősségétől. Nagyon lényeges, hogy termesztéskor nem használnak vegyszereket.

Laskagombát termelhetünk farönkön is. A gombafonalakkal átszőtt rönköket árnyékos, szélvédett helyen 3/4 részig kell a földbe süllyeszteni. A rönk környékét nedvesen kell tartani, mert ez elősegíti a gombatestek kifejlődését. A kitermelt gombát nem kell meghámozni, viszont alaposan meg kell mosni! A laska hajlamos a penészedésre és fóliába csomagolva befülledhet, megromolhat. Ha nyálkásodik és kellemetlen szagú, inkább dobjuk ki.

A laskagomba gondozása

A HK 35-ös típusú laskagomba széles hőmérsékleti határok között képes termőtestet fejleszteni. (8-24 Celsius fokig) de a legkedvezőbben 17 Celsius fok körül terem. Ott, ahol a hőmérséklet 25 fok feletti, a zsákokat nem célszerű elhelyezni. Ilyen helyen könnyen kiszáradnak, ill. az alapanyag károsodik. A jól átszőtt zsákoknak a hideg nem árt, még az sem, ha teljesen megfagy. A hőmérséklet emelkedésével a zsák újra termőképes lesz.

A laskagomba számára legmegfelelőbb relatív nedvességtartalom 75-90 % között van. Az ennél szárazabb helyiségben a gombatestet finoman, permetszerűen tiszta vízzel meg lehet locsolni, naponta 2-3-szor. A túl sok víz ártalmas lehet. Alacsony hőmérsékleten könnyebb a megfelelő relatív nedvességtartalmat biztosítani, mint meleg helyiségben. A páratartalom növelése legkönnyebben a padozat öntözésével érhető el, amit elegendő csak a termés időszakban biztosítani.

A laskagomba a termés időszakában kevés fényt is igényel, ennek hiánya esetén a gombák megnyúlnak, kalapot nem fejlesztenek. Ha a természetes világítás nem elegendő, mesterséges fénnyel lehet pótolni. A fény is csak a termésidőszakban szükséges. Fontos, hogy a zsákok jó levegőjű helyiségben legyenek elhelyezve. Ellenkező esetben a gombák torzulnak, összenőnek, karfiolosodnak. (pl. dohos, rossz levegőjű pincében, olajgőzös, füstgázos helyiségben, stb. )

A laskagomba kártevői

Nagyon fontos megakadályozni, hogy meztelen csiga a terméshez hozzáférjen, mert megrágja, váladékával élvezhetetlenné teszi a gombát. Bizonyos helyeken szükséges lehet még a rovarok ellen is védekezni (gombaszúnyog), amelynek a lárvái a micéliumot károsítják. Növényvédőszerek: PIRETRIN, CHEMOTOX

Mikor szedhető a zsákos laskagomba?

A gombát akkor kell leszedni, ha a kalap széle kezd elvékonyodni, esetleg kicsit barnulni. Ez nem a nagyságtól függ, néha egészen nagyra is nőnek a kalapok, máskor nem. Semmiképp nem ajánlom, hogy túl sokáig maradjon a zsákon, mert elöregszik, rostjai megerősödnek. Inkább szedjük le éretlenül, mint túl érve, így sokkal ízletesebb! A csokrokat egyszerűen csavarjuk le a zsákokról, nem baj, ha egy kis szalmás rész is kiszakad.

Ajánlott:

Laskagomba-termőblokk

Csiperkegomba-termődoboz

CBA

Tegnap a CBA Príma Tétényi úti boltjában vásároltam némi tápot: zsömle, víz, felvágott, vajkrém. A vajkrémeket nagyon szeretem, de sajnos drága, így mindig eltöltök egy kis időt a polc előtt, hogy a tömeg és az ár alapján kiválasszam a megfelelő cikket. 

A polcon számtalan vajkrém volt. Drága, olcsó, gyanús, akármilyen. Most kivételesen nem a drágábbikat vettem meg, ugyanis észrevettem a polcon egy általam eddig még nem ismert terméket, s gondoltam kipróbálom. Ez az Alföldi tej "Riska" nevű készítménye volt; 180g, 299 Ft-ért.

Már a pénztárnál észrevettem, hogy a vajkrém amit vettem, 20 forinttal drágább, mint ahogy az a címkén szerepelt. Mivel hosszú sorok álltak mögöttem és késésben voltam a munkahelyemről, így lenyeltem, de gondoltam írok majd róla egy jó kis cikket, hagy égjen a feje a CBA vezetőségének. 

A kép alapján látható, hogy 180g-os dobozról van szó és nem 200, mint ahogy azt a címke állítja. A számla alapján pedig elmondható, hogy átverés "áldozata" lettem: 299 forint helyett 319 forintba került a vajkrém.

A 20 forint különbség ugyan nem sok, de ha minden vevőt csak 20 forinttal vernek át, akkor egy nap több tízezer forint törvénytelen pénzhez jut vele a CBA. Nem állítom, hogy ez a cég részéről tudatos, de akkor is átverés, a bolt vezetése pedig leszerepelt, amit illik ilyenkor lecserélni.

Egyébként pedig utálom ezt a "kilencezést" az árak terén. Tudtommal nincs 1 és 2 forintos pénzérme forgalomban, akkor pedig miért kerül valami 299 forintba?! Igen-igen, tudom, azok az egy forintok összeadódnak és akkor a teli kosár termékkel nyerhetek 10 forintot. Meg ugye a 299 forint sokkal de sokkal szimpatikusabb, mint a 300 (erről amúgy az átlátszó harisnyában flangáló harcosok jutnak az eszembe, úgyhogy hagyjuk a 300-at). Viszont egy darab átkozott vajkrémnél (ami 299 forintba kerül) engem lehúznak, azaz meglopnak (törvényesen) 1 forinttal!

Phuhh... Nagy levegő.

A vajkrém amúgy nekem nem ízlett, túl sós volt. 

Jah, igen: ami meglepett még vele kapcsolatban, hogy a dobozt nem lehetett kinyitni. Volt rajta valami fül-féle, amit elvileg ha meghúzunk, akkor kinyílik a teteje, de ez nem történt meg (a képen a fület már lehúztam). A fül úgy ahogy volt leszakadt, a tető pedig úgy volt összeforrasztva a peremmel, hogy az nem nyílt ki sehogy sem. Végül késsel kellett felvágnom, ami után azt már nem is lehetett visszazárni. Reggelre be is száradt.

Abszolút kiábrándító volt a vajkrémes napom, és ahogy elnézem, az Alfölditől soha többé nem is veszek vajkrémet. Nem csak gagyi a csomagolása, de a termék íze sem volt jó. Kezd az az érzésem lenni, hogy egyre inkább a házi készítésű élelmiszerek felé kell fordulni, mert a multi nem csak átbasz minket a palánkon, de még csak nem is jó, amit adnak. Zsolti barátomnak sikerült a házi készítésű vajkrém, nekem miért ne menne?

A CBA-ban pedig legközelebb direkt balhézni fogok, nehogy már ők üljék meg szőrén a lovat...

Lazurán DIÓ. Vagy cseresznye?

2013. nyarán deszkákból padlót eszkábáltam a konyhába. A szín kiválasztásánál volt némi tanakodás itthon, de végül a Trilak által gyártott Lazurán DIÓ-ra esett a választás. Mivel az előszoba, az étkező, a kamra és a nappali padlója még váratott magára, a konyha lekenésére elég volt egy dobozzal is. Ennek gyártási ideje és száma az alábbi képen látható:

Érdemes megfigyelni a "lazurán" felirat mögötti színt 
(erre még a későbbiekben kitérek)

A deszkákat annak rendje és módja szerint lekentem (egy rétegben). Száradás után megelégedéssel töltött el, hogy ez az a szín, amelyet kerestem. Az alábbi képen látni, hogy hozzávetőlegesen milyen lett a deszka színe:

Néhány hónap elteltével a kamrára került a sor. Megvettük a deszkákat, leraktam, majd vásároltam még egy Lazurán DIÓ vékonylazúrt, pont ugyanolyat, mint az előző volt. Vagy mégsem? Az alábbi képen jól látható, hogy mi volt vele a gond:

Ez a padló bizony vörös lett

Először azt hittem, hogy nálam van a hiba (persze - ahogy a gondolataim cikáztak - ezt nagyjából egy másodperc múlva kizártam). Alább a kép a dobozról:

Hogy miért érdekes a két doboz? Első ránézésre semmi. Az előzőt 2013. májusában, a másikat októberében gyártották. Szinte akkor jött ki a gyárból. Második ránézésre tűnik fel a "lazurán" felirat mögötti szín: míg az előző doboznál világos-barna volt, ennél sötét vörös-barna. Nem tudom ez jelenthet e valamit, minden esetre ez az egyetlen különbség a két doboz között. A "DIÓ" feliratú matricák is ugyanolyanok, tehát teljes joggal hihettem, hogy mindkettőben dió színű vékonylazúr nyugszik.

Telt-múlt az idő, belenyugodtam, hogy bizony a kamra padlója vörös lesz. Nem baj, majd az előszoba deszkáját faszán lekenem rendes dióval.

Eljött a várva várt pillanat: újabb deszka szállítmány, újabb doboz vékonylazúr. Az előző két dobozt Dunakeszin a Bauhausban vásároltam, míg a harmadikat Dunakeszin a Rév utcai festékboltban. Az eladónak itt elmeséltem hogy jártam, ő nem értett semmit az egészből, aztán mire "felfogta" a lényeget mondta, ha véletlenül ez is vörös lesz, hozzam vissza és bevizsgáltatják. Kértem, hogy nyissuk ki a dobozt és vizsgáljuk meg. Erre azt felelte, hogy nem lehet (ha vörös lesz, hozzam vissza és elküldik bevizsgáltatni). Azt feleltem erre, hogy kifizetem, de bontsuk fel a boltban és kenjünk össze vele valamit. Ha vörös, akkor itthagyom és küldje be a Trilaknak bevizsgálásra. Ebbe beleegyezett, bár nem volt fa, amin kipróbálhatnánk. Végül egy zsírpapírt mártottunk a folyadékba, amely bizony barna lett. Nagy volt az öröm! Sietek haza, cipő/kabát le, ecset elő, nyomás festeni. Az eredmény az alábbi képen látható:

Ez bizony vörös

Amint azt látni, vörös lett. Másnap visszavittem a dobozt a boltba és leadtam bevizsgálásra. A fiúk először értetlenül néztek rám. Vittem egy összekent fadarabot is, amire a szemük előtt kentem még egy réteggel. Az egyik eladó megkérdezte, hogy ezzel most mi a gond? Mondtam neki, hogy az, hogy ez a fa bizony vörös. Ugyanúgy, mint a többi, ami otthon van. Ő nagyon értetlenül nézett rám, mert a megítélése szerint az nem volt vörös. Hiába mutattam neki a telefonomon tárolt képeket, semmilyen biztató, megnyugtató választ nem tudott adni. A dobozon 2013. 08. 13-as dátum szerepel, a gyártási száma 8459578. 

Miután hazaértem körbenéztem maradt e olyan fadarab, amely a legelső vékonylazúrt viseli magán. Találtam egyet. Emellé letettem azt, amelyiket a második dobozban található anyaggal kentem le. 

Egyértelműen látszik a különbség

A két vékony fadarab közül a bal oldali az első lazúrral, azaz a barnával lett lekenve (de zsebkendővel vissza is töröltem, hogy ne legyen olyan sötét), míg a jobb oldali a vörös dióval. A nagyobbik deszka barna dió, ami az egész alatt van az vörös.

A Trilaknak e cikk címét elküldtem e-mailben, hogy válaszolják meg mi lehet a probléma, valamint jeleztem, hogy a deszkák erejéig kártérítésre tartok igényt. Ugyanis én barna deszkát szerettem volna és nem vöröset. A kár ami ért, nagyjából 7-8000 Ft, plusz a második és harmadik vékonylazúr ára, ami 2x2300 Ft. Tehát nem jelentős, de mivel minimálbérből élek és hónapokba telik mire összespórolom a pénzt, most jócskán "ki lettem zsebelve".

Jelenleg a válaszukra várok...

Második felvonás:

Két nap múlva felhívtam telefonon az ügyfélszolgálatukat, ahol - meglepetésemre - rögtön kapcsoltak egy szakértőt, aki a problémámmal foglalkozott a levelem alapján. Az illető kedves volt mindvégig. Azt mondta kimegy a Dunakeszin lévő festékboltba felvenni a mintát, amit bevisz a központba bevizsgálásra. Ezután megbeszéltük, hogy pár nap múlva kijön hozzám is a megadott címre és megnézi a helyszínen, hogy mi is történt azzal a fránya festékkel.

Eljött a nap, a Trilak embere megérkezett. Lefényképezte a barna és a vörös színű padlómat, majd elmondta, hogy valószínűleg az történt, nem kevertem fel jól a festéket. Ugyanis a vékonylazúr hajlamos arra, hogy ha sokat áll, a sötét anyagok kiválnak a cuccból és leülepednek a doboz alján. Kérdeztem, hogy az első lazúrnál miért volt elég 3-4 perc rázás, míg a többinél nem? Amikor a konyhát lekentem az első doboz lazúrnál, az szép barna lett, míg a második és a harmadik doboznál vörös. Kb. azokat is 3-4 percig ráztam. Azt a választ kaptam, hogy ezeket nem elég felrázni, de még alaposan fel is kell kavarni. 

Persze ezt aláírom: alaposan fel kell rázni (és kavarni), hogy az alkotóelemek frankón összekeveredjenek, de ha az elsőnél nem volt rá szükség, akkor a másodiknál miért igen? A gyártási időt figyelembe véve elmondhatom, hogy a gyártástól számítva csupán néhány hónap telt el, mire a festéket megvettem és felhasználtam. Az első dobozt májusban gyártották és szeptember környékén használtam fel. A második és harmadik dobozt augusztusban gyártották és januárban használtam fel. Az egyiknél 4 hónap, a másiknál 5 hónap telt el.

A Trilak embere elmagyarázta, hogy a tárolás során számít a hőmérséklet is. Arra már nem emlékszem a hideg vagy a meleg segíti elő a sötét színek gyorsabb kiválását, de gyanítom, hogy mivel a második és a harmadik doboz télen állt a bolt polcain, ezért a hideg felgyorsította a folyamatot. Ezt el is fogadtam, lehetséges, hogy így van. Ebben az esetben viszont elvárnám, hogy felhívják rá a figyelmem: nem elég felrázni a dobozt felhasználás előtt, de az ülepedés miatt alaposan fel is kell kavarni. Ez a figyelmeztetés pedig nem történt meg. Jóhiszeműen megvettem egy festéket (lazúrt), amiről feltételeztem, hogy felbontás után fogyasztható. Hát nem volt az.

Szakértőnk megemlítette azt is, hogy ezeket a festékeket elsősorban festőknek gyártják, akik - elvileg - tisztában vannak a festékek tulajdonságaival. Vagyis ők körültekintőbbek és tudják, hogy van ez a fránya üledék, amit ALAPOSAN FEL KELL KAVARNI. 

Ezt viszont nem tudom elfogadni, hiszen a festéket azért gyártják, hogy fessünk vele, és a boltban sincs kiírva, hogy KIZÁRÓLAG SZAKÉRTŐKNEK. Az ember festeni szeretne, ezért bemegy a boltba, vesz egy festéket, amit aztán otthon szépen felken a megfelelő felületre. Ennyi... Nem várható el, hogy a halandó ember festőt hívjon egy olyan munkához, amit bárki meg tud csinálni: ecsetet ragad, belemártja a festékbe, majd felkeni. Olyan ez, mint kicserélni az autóban a gyertyát, vagy töltőre rakni az aksit. Vagy beütni a szöget a deszkába. Vicces lenne, ha csak úgy juthatnánk vajhoz, hogy a tejet fél órán át rázzuk, hogy azt kiköpüljük belőle. Kész terméket veszek, elvárja az ember, hogy működjön ha használom. Legyen az vaj vagy festék. 

A dobozra egyébként ennyit írnak a felhasználásról: "Használat előtt és közben alaposan fel kell keverni!". 

Vagyis a rázás és a keverés között van némi különbség? Elhiszem, hogy az anyagok egy idő után leülepednek (lásd példának a kakaót, amelyhez ha nem nyúlunk, rövid idő alatt a pohár alján rakódik le), de miért kell egy festéket ilyen brutálisan megerőszakolni, hogy minden frankó legyen benne?! 

Egyébként megnéztük a második doboz alját, vajon van e benne lerakódás. Volt. Ez azt bizonyítja, hogy nem kevertem fel alaposan. Csupán ráztam 3-4 percig, amely úgy néz ki nem volt elég. Ugyanis oly mértékben vált ki a sötét anyag és ülepedett le a doboz alján, hogy azt egy egyszerű felrázás sem ébresztette fel téli álmából. Jobb lett volna belenyúlni valamivel és alaposan szétkenni, keverni, rázogatni a sűrűjét, hátha rendes festék lesz belőle...

Hogy érzékeltessem az ülepedés mértékét, lefényképeztem milyen trutyi van a doboz alján és milyen az, ha ezt a trutyit kitrutyizzuk onnan:

És ez bizony komoly mennyiség. Ráadásul olyan erősen belekötött, hogy csavarhúzóval is "erőből" kellett kapargatni, mire kifordult belőle egy darab. És mivel látni alatta a doboz alját, ezért feltételezem, hogy az üledék már jócskán odakötött, beszáradt. Persze nem szó szerint száradt be, de olyan sűrűn állt össze, hogy a csavarhúzó szinte kiszakított belőle egy darabot, s ezért vált láthatóvá a doboz szűz alja. Kérdés, hogy ezt hogy az Istenbe tudja egy hozzám hasonló halandó ember rendesen felkavarni? Utána meg szórakozni vele, hogy a felszedett anyag fel is oldódjon a lében...

Ezeket a darabokat kapirgálni, keverni, kenni is kell, meg rázni is?

Vajon a Trilak lazúrjai viselkednek csak így, vagy gyártótól függetlenül a lazúrok mindegyikére jellemző az ilyen nagy mértékű leülepedés?

Úgy érzem, mindketten hibásak vagyunk - meg nem is. 

A Trilak részéről azt vélem hibának, hogy nem írják rá megfelelően a figyelmeztetést, miszerint nem elég felkeverni a festéket, de meg is kell győződni az üledékről a doboz alján, vagyis hogy az megfelelően oldódott e fel a keverés és rázás során, vagy szükséges-e tovább keverni. 

Az én hibám pedig azt, hogy nem bizonyosodtam meg az üledékről, hogy ott van e még a doboz alján, vagy kellőképpen eltávozott-e és feloldódott. Úgy vélem, a bolt részéről is jó lett volna egy rázógépes felrázás, mielőtt az ember megveszi a terméket. A legtöbb ember laikus a témában és nem tudja, hogy ezeket a dolgokat alaposan, körültekintően kell kezelni, mielőtt felhasználjuk. 

A Trilak képviselőjével végül megegyeztem, hogy eltekintek a deszkák kártalanításától, hiszen a festék jó, annak megfelelő keverésével azt a színt kaptam volna, amit a doboz jelöl. Vagyis nem ők hibáztak. Cserébe kapok tőlük egy nagy doboz DIÓ vékonylazúrt, amelyet átvehetek a Dunakeszin lévő festékboltjukban.  

Ez így is történt.
Ráadásul az eladók a festéket a rázógépben kb. 5 percig rázták. És nem olyan tutyi-mutyi módon!

Konklúzió: mielőtt felhasználjuk a festéket, jó alaposan rázzuk, keverjük fel a doboz tartalmát, és győződjünk meg róla, maradt-e a doboz alján valami lerakódás. Ha igen, keverjük és rázzuk még addig, amíg ez a lerakódás el nem tűnik. Fárasztó, de muszáj, ha nem akarjuk elrontani a felület színét. Emellett végezzünk el egy próbafestést, amely alapján látjuk, tényleg feloldódott-e az üledék, és azt a színt kaptuk-e, amit vártunk.

Az ajándék lazúrt ezúton is köszönöm a Trilak képviselőjétől. Ígérem legközelebb körültekintőbb leszek! :)