Komposzt

Lakóhelyemen sok-sok embernek okoz fejtörést az ősszel lehulló falevelek összegyűjtése, s mivel erdős területről van szó, így minden évben intenzív munka folyik annak érdekében, hogy valamilyen módszerrel eltüntessék az összeset.

A lakók többsége tavasszal összegereblyézi és zsákokba teszi, de olyanok is vannak, akik elégetik azt, nem törődve az égetés szennyező mivoltával. Tulajdonképpen háromféle ember létezik: a tudatlan ember, aki elszállíttatja a levelet, a buta, aki elégeti azt, s az élelmes, aki komposztálja. 

Sokféle kifogást hallottam már arról, hogy miért nem komposztálnak az emberek, de úgy vélem amit mondanak csupán nyafogás, ami többnyire lustaságból ered. Igen, az emberek többsége lusta, s arra sem képes, hogy a kert sarkába összehordja a falevelet, ami az egyik alapvető komposztálási művelet lenne, s ugyan egy kis kézimunkával jár, de a haszna végül is kézzelfogható, nem úgy, mint az elszállítás vagy az égetés. És természetesen meg lehet nézni, hogy e kertek többsége milyen állapotban van: kopár, homokos, gazos, poros, szürke mindegyik, semmilyen...  Nem is lehet ezeket kerteknek nevezni, csupán területnek, amely a ház körüli részt jelenti, semmi mást.

Ezzel szemben az igazi kerttulajdonosok számára az jelenti a legnagyobb büszkeséget, ha a kertjükben található növények teljes pompájukban díszelegnek. Ennek elérése jelzi, hogy a gazda mennyire figyelmes telkének talaja és az ültetett fajok tekintetében. A föld minőségének javítására sokféle módszer létezik, s ezek közül egyik a komposztkészítés.

Magam 2009. óta gyűjtöm az utcára kitett leveles zsákokat, hogy aztán két éven át tartó komposztálás után learathassam annak gyümölcsét. Sok munka és türelem kell hozzá, ez igaz. Viszont rengeteg fekete földem lesz amit kiteríthetek a konyhakertbe a zöldségek legnagyobb örömére. Akinek nincs otthon konyhakertje, az akár a fűre is szórhat belőle, mert annak is kell a tápanyag, és a komposzt erre az egyik legjobb alapanyag. 

Magyarán: talajjavítás, talajkarbantartás nélkül nem várhatjuk el, hogy a kert bőséges termést produkáljon. Ennyi. 

Mi az a komposzt?

A Wikipédia szerint: Komposztnak nevezzük azt a morzsalékos, sötétbarna színű, földszerű, magas szervesanyag-tartalmú anyagot, amely szerves hulladékokból, maradványokból, elsősorban mikroorganizmusok, valamint a talajlakó élőlények tevékenységének hatására jön létre, megfelelő hatások (oxigén, megfelelő nedvességtartalom) mellett.

Elmondható még, hogy 

- a komposzttrágyázás hatása tovább tart, mint a szerves trágyáé,

- a komposztálás során az anyagban lévő kártevők, kórokozók elpusztulnak,

-  háztartási hulladékok mennyisége csökken, 

   így a hulladéklerakókat is tehermentesíteni tudjuk.

Az érésben lévő komposzt hőleadásával fűteni is tudjuk a házunkat, de ennek mikéntjére e sorokon belül most nem térnék ki.

Mi kell a komposztáláshoz?

Ami a komposztáláshoz szükséges, az egy kis környezettudatosság, egy kis akarat, egy komposztálóhely, valamint egy kis komposztálni való anyag, mondjuk konyhai hulladék vagy falevél. Nekem mindkettőből van temérdek, mert az asszony rengeteg zöldséges ételt főz, valamint mániám összeszedni a szomszédok megunt faleveleit.

Hol komposztáljunk?

A zöld hulladékot komposztládába is tehetjük vagy gödörbe. Mindkettőnek megvan az előnye és a hátránya: a láda hátránya, hogy űrtartalma korlátolt, s a láda maga is előbb-utóbb tönkremegy, elkorhad (ha műanyag, akkor az nem megy tönkre, de nagyon ronda). Megjegyezném még, hogy a ládában lévő komposztot időszakonként locsolni is kell, mert a falevél éréshez nedvességre van szükség, s mivel a láda meglehetősen szellős, ezért folyton kiszárad. A ládás komposztálás előnye, hogy a fából készült láda jól néz ki, ami méretéből adódóan könnyen elérhető, nincs vele munka, valamint kis helyen elfér.

Ezzel szemben a gödör hátránya az, hogy ki kell ásni. Ami nem könnyű feladat, tényleg kell hozzá egy kis fizikum, valamint ha fel szeretnénk használni a benne érlelt falevelet (vagyis a földet), akkor az idő leteltével ismét ki kell majd ásnunk. A gödör előnye, hogy mi szabjuk meg annak méretét, a falevelet nem kell locsolni a talajnedvesség miatt, s mivel a földfelszín alatt érik, a földigiliszták rásegítenek a humusz kialakulásában.

Mi a humusz?

A Wikipédia így ír róla: A humusz a talaj sajátos és egyik fontos alkotóeleme: az a szerves anyag a talajban, amely átesett a humifikáció folyamatán. Minél nagyobb a talaj humusztartalma, annál nagyobb a termékenysége is. A humusz talajokból, tőzegből, lignitből, barnakőszénből nyerhető ki. 

A talajban jelenlévő vagy a talajba került szerves anyagok az ott élő mikroorganizmusok és szervetlen anyagok hatására fokozatosan lebomlanak: ez a folyamat a mineralizáció, amely során a bonyolultabb szerves anyagokból oxidációval, dekarboxilezéssel, hidrolízissel vagy egyéb folyamatokkal először egyszerűbb szerves anyagok, majd a növények számára felvehető anyagok (H2O, CO2, kationok és anionok) jönnek létre. 

A lebomlás során keletkező egyszerűbb szerves anyagok a talajban lévő szerves és szervetlen katalizátorok hatására azonban képesek újra szintetizálódni. A humuszképződés az abiotikus és biotikus folyamatok kölcsönhatása révén mehet csak végbe. A talaj humuszkészletét az időegység alatt a talajba jutó szerves anyag mennyisége és humuszosodásának, valamint a humusz ásványosodásának dinamikus egyensúlya határozza meg.

Kell a humuszhoz földigiliszta?

A jó tápanyag, azaz a humusz előállításához nem kell - hiszen azt mikroorganizmusok végzik -, viszont  a földigiliszta saját életmódja által tisztítja a talajt a korhadékoktól és rothadékoktól, és megnöveli annak hasznos termőképességét.

Ezek a kis gyűrűsférgek állítólag hektáronként 50-60 tonna gilisztakomposztot állítanak elő, és ez az anyag kimondottan termékeny. A talaj amit előállítanak, kb. ötször annyi nitrogént, hétszer több oldható foszfátot, és tizenegyszer több káliumot tartalmaz, mint a környező talajok.

Az emésztés során a hulladékokat egyszerűbb felépítésű anyagokká bontják, s ezek kis gömböcskék formájában kerülnek ki az emésztőcsatornájukból. A gömböcskékben a tápanyagok a növények számára felvehető formában vannak jelen, s lassan, a növény igényeinek megfelelően válnak szabaddá. Ezen túl a giliszták fokozzák a növények kártevőkkel és kórokozókkal szembeni ellenállóképességét. A fertőzött leveleket a gombaspórákkal együtt megemésztik, ezzel a következő évi fertőzést jelentősen visszaszorítják. A gilisztahumusz a növényi növekedést serkentő enzimeken, aminosavakon és antibiotikumokon kívül még kovasavat is tartalmaz.

Akarjuk vagy sem, a giliszta előbb-utóbb megjelenik a komposztban, ami jó jel, s azt jelenti, hogy folyamatban van a levelek termőfölddé alakítása :)

Ahogy én csinálom

Lássuk, magam hogyan is komposztálok:

1 - Van egy kerékpárom és annak egy utánfutója (sajnos nincs gépjárművem). Ezzel járom a környéket és szállítom haza a zsákokat. Körönként két zsákot viszek, mert csak ennyi fér el rajta. Ez igencsak sok tekerést jelent, mert legalább 50-80 zsák falevélre szükségem van minden évben. Éljen a sportos élet! (azért ha tehetném, inkább autóval és utánfutóval horanám a sok jót)

2 - Ások egy nagy nagy nagy gödröt, amelybe beleborítom a levelet.

Így nézett ki a terület a gödör előtt

A gödör látványa másik szemszögből

A gödör teletömve falevéllel

3 - A gödörnyi falevelet alaposan belocsolom, majd vékony földréteget borítok rá.

(KÉP NEMSOKÁRA)

4 - Várok néhány évet, majd a gödör tartalmát kiásom és a fekete földet - kis homokos közeggel összekeverve - kiterítem a kertbe. 

Ezt látni az alábbi képen: mint azt a bejegyzésem elején már írtam, az elmúlt évek komposztálását idén tavasszal kiterítettem. Azt hiszem jól látni a különbséget az eredeti és az új talaj között:

Látható, az altalaj szürkés, fakó színű, szinte nulla tápanyaggal, míg az új réteg erősen sötét és porhanyós. E mennyiség háromszorosát termeltem ki még nagyjából egy óra alatt.

Egy hónap múlva már a fű is megjelent rajta:

Megjegyzem, hogy a képen még nem látni a díszkert végleges elrendezését, mert a szomszéd felé kerítést kell építenem neki és be kell telepíteni a területet növényekkel, de úgy érzem a díszkert alapjait megteremtettem a komposzt kiterítésével és füvesítésével.

Hogy ezután mi lett a komposzt kitermelése után létrehozott gödörrel?

Az eredeti komposztgödröm, ahonnan a földet kitermeltem

A fenti képen nem látszik, de itt még közel két köbméternyi fekete föld van elrejtve. Miután ezt is  kitermeltem, a keletkező földet a konyhakertben használtam fel: egyszerűen rászórtam a beültetendő területre. 

Az új gödröt viszont ismét fel kellett töltenem valamivel, hogy pár év múlva ismét lehessen mit betakarítanom: az Önkormányzatot kértem meg, hogy az általuk felszedett zöld hulladékot ne a szeméttelepen, hanem nálam borítsák le. Íme:

Több falevélre számítottam ugyan, de ez is elég volt arra, hogy az összesen három gödrömet feltöltsem. Mintegy három órát szórakoztam vele (mert a zsákok legtöbbje szétszakadt), de a látványért - amit a kertem majdan nyújtani fog - bőven megérte a fáradtságot!

Megjegyzendő, hogy ekkora mennyiséget a komposztládákban nem lehet beérlelni. A komposztláda arra jó, hogy a vetőmagjainkat, balkonládáinkat felfrissítsük friss fekete földdel, viszont a benne termelt mennyiség már kevés rá, hogy a zöldségeskertbe és a fűre is jusson megfelelő mennyiségben.

Persze egyszerűbb és gyorsabb lett volna, ha eleve termőföldet rendelek és azt terítem szét, de arra nem volt pénzem és úgy vélem az én termőtalajom jobb, valamint megbízható forrásból származik. Mondjuk a végeredmény még messze van és ezzel a módszerrel viszonylag lassan haladok, de az alapanyagok egy fillérembe se kerültek, és leadtam néhány - télen felszedett - kilót is. 

A kapuba leborított faleveleket szétterítettem az előkertben

Olyan sok zöld hulladékom volt, hogy alig-alig tudtam neki helyet találni

Két hét múlva a ház előtti gödörben érésnek indult a falevél. Ez olyan intenzíven zajlott, hogy szabályosan érezni lehetett a levelekből áradó hőt! Beletúrtam a mélyébe, de a kezem nyomban ki is rántottam, mert annyira forró volt. 

Gőz tör fel a mélyből

Kihoztam egy hőmérőt, ami a lyukba helyezve 45 Cº-ot mutatott - mintegy fél perc alatt. Természetesen a hőmérséklet ennél nagyobb, hiszen a mérés ideje alatt a hőmérő körüli levegő jócskán kiszellőzött és lehűlt.

Az előkertre hordott zöld hulladékot aztán lefedtem 10-15 centiméter vastagon erdei földdel, amit egy saroknyi távolságból hordtam be az erdőből. Ez nyár elejére annyira megtömörödött a folyamatos locsolás miatt, hogy végre eljött az ideje a füvesítésnek.

Az erdei talaj kiásása

A fű gyönyörű lett, amely elé támfalat építettem

Mivel a 2014-es év elég nyirkos és esős volt, ezért nyár végére a fű sajnos kirohadt. Ez részben annak is köszönhető, hogy a kutyánk imádott rajta feküdni, és ha módja nyílt rá, folyamatosan a fűre vizelt. Emiatt az nem csak a vizelettől égett ki, de a folyamatos esőzések miatt végül megadta magát: egyszerűen eltűnt, kirohadt. Sajnos erről képet nem készítettem, így bemutatni nem tudom. Viszont ősszel, október közepén a tavasszal eltemetett faleveleket kiástam a gödörből és elterítettem.

A kiásott fekete föld egy része

Folytatjuk!

Ajánló: 

Komposzt WC

Komposztálj gilisztával