Igénytelenül és bután ír a "magyar"

A minap az egyik általam nem sokra becsült internetes magazinban olvastam egy cikket, amely szerint "Igénytelenül eszik a magyar". Az alábbiakban erre szeretnék válaszolni, idézve a cikket elejétől a végéig. A cikk szövegére szakaszosan válaszolok, hogy feledékeny fejemmel mindenre kiterjedően tudjak reagálni.

A cikk írójának nevére rákeresve, a Google számos hasonló, gyomorforgató mocskot hoz a felszínre, és persze olyan írásokat is, amelyek nem kis kritikával illetik a munkásságát. Az egyik ilyen cikkben szerepel az író bemutatkozó szövege: "Sziasztok, Thüringer Barbara vagyok, újságírást tanítottam néhányatoknak a hétesi táborban. Egy hasonló internetes újságnak dolgozom, mint amilyet veletek , csak én ám igaziújságíró vagyok , bleee, és nekem ám fizetnek érte, nem úgy, mint nektek, kis pisisek, bibíí!".

Nos, egy isteni tudással és tehetséggel megáldott igaziújságíróval van dolgunk, aki tehetségével felvértezve osztja az észt a társadalomról, kultúrákról, emberekről. Alább olvashatjuk, hogy milyennek tartja annak a népnek a konyháját, amely nép között él, s amely nép az övéit befogadta több száz évvel ezelőtt.

Tehát:

"Igénytelenül és olcsón eszik a magyar

A NoSalty, a Mindmegette és a Google trends toplistája alapján a magyarok igen édesszájúak, imádják a tésztát, húsból többnyire csak csirkét fogyasztanak, míg zöldségféle alig szerepel a menüben. A dietetikus nem lepődött meg az eredményen, szerinte konzervatív és szegényes az ízlésünk"

Nem esik messze az alma a fájától: kedves Barbaránk (is) olyan honlapokat említ meg, amik ahhoz a bizonyos belső körhöz tartoznak. Olyan honlapokról van szó, amelyek az ismeretségi köreikből - trendi - népszokás szerint nőnek ki gomba módjára, s úton útfélen egymást dicsérik azt sugallva mindezzel, hogy úgy a fasza minden, ahogy azt ők valamikor megírták. Csak megjegyzésképpen: a NoSalty vezérigazgatójáról írta egyszer a - haveri - HVG, hogy "Főzni nem tud, de imádja a számítógépeket és a logikai játékokat". Szóval, kedvenc Barbaránk olyan személyre hivatkozik, aki nem tud főzni, de egy világraszóló receptoldal vezetője. Egyébként ezek az emberek azok, akik onnan tudják mit főzzenek ebédre, hogy kinézik valamelyik honlap digitális soraiból. Nem ízre, ízlésre főznek, hanem ahogy az ott pontosan le van írva. Az egyik ilyen honlapon olvastam több helyen is, hogy leveskockát használtak fel az étel elkészítéséhez. Hogy minek, azt nem tudom, de fő, hogy attól finom és modern lesz az étkünk. Minden más bizonyára vacak és divatú, kedvenc Barbaránk szerint pedig "konzervatív és szegényes az ízlésünk"...

Barbi említ még egy dietetikust is, aki valami eredmény láttán abszolút nem lepődött meg. Nocsak... Ki ez a dietetikus? Milyen eredményt vizsgált meg? Minek az eredményét? Gondolom alább majdcsak kiderül.

Döbbenetes képet fest le a magyarok étkezési szokásairól a két legnagyobb receptkereső oldal 2013-as toplistája, és bár természetesen ez alapján nem lehet a teljes magyar lakosságra messzemenő következtetéseket levonni, de ha azt nézzük, hogy Magyarországon 2013 augusztusában az internet-penetráció megközelítette az 57 százalékot a 15 év feletti lakosság körében, akkor azért érdemes komolyan venni az eredményeket.

Valóban nem lehet "messzemenő következtetéseket levonni", hiszen az ország többségében nincs Internet, s aki használja is a Világhálót, annak a legnagyobb része nem néz receptoldalakat. Én sem. Amit a konyhámban művelek, azt a szüleimtől és nagyszüleimtől tanultam, s bár nem fújom kívülről Czifrai István Legújabb Magyar Szakácskönyvét (1806), de maximális elégedettséggel tölt el, hogy minden napra egy laktató, gyors és egyszerű étel kerül az asztalomra. Amolyan magyarosan... Így készül nálam otthon a bundás kenyér, a lecsó, a vajas kalács, a pörkölt vagy a majonézes burgonya, és még sorolhatnám. Szeretem, finom és laktató. Az, hogy az alább látható NoSalty Top10 mennyire tükrözi a magyarok ízlését mennyire valós, most nem is forszíroznám. Mint fentebb említettem, az emberek töredéke használ internetes recepteket, s a közeli ismerőseim között is csupán a barátnőm. Igen, a barátnőm... Ő is csak akkor, amikor valami olyanra vágyik, amit még sosem látott vagy hallott, vagy ha nem tudja mennyi liszt is kell pontosan abba az izébe amit sütni szeretne. Ha minden ismerősömet figyelembe veszünk, akkor 10-ből 1, aki esetleg felnéz valamelyik receptoldalra. Én úgy vagyok vele, hogy ha valami különlegességre vágyom, akkor elmegyek egy étterembe, vagy megveszem a boltban készételként. Vajon ez bizonyítja azt, hogy igénytelenül és olcsón eszik a magyar? Kétlem. Egyszerűen csak nem vágyom este 10-kor egy 5000 forintos japán menüre. Ennyi. Tehát alább a NoSalty Top10:

1. Sajtos stangli 

2. Mustáros-fokhagymás mártásban sült csirkecombok

3. Tárkonyos csirkeraguleves 

4. Kata-szelet 

5. Tejfölben pácolt csirkemell tepsis reszelt krumplival

6.  Legegyszerűbb muffin

7.  Mogyorós Kinder Bueno-szelet

8.  Csokihabos sütés nélkül

9.  Legegyszerűbb sajtos rúd

10. Csirkemell őzgerincformában sütve

Valóban döbbenetes képet fest le a fenti Top10 :(

Vajon mit keres a magyar leginkább az internetes receptoldalon? Csupa édességet...

Nem lehet, hogy csak azért, mert az otthoni "igénytelen" és "olcsó" magyar ételek mellé szeretnénk valami különlegességet is? Vagy csak azért, mert mondjuk a sajtos stangli nem szokott a mindennapos étkeink között szerepelni, ezért egyszer-egyszer az ember meglesi, hogy mennyi liszt és tojás kell abba a bizonyos tésztába? Döbbenetes, hogy nem tudom fejből a Kinder Bueno-szeletet elkészíteni :S

A NoSalty és a Mindmegette oldalakon havonta több mint kétmillió magyar felhasználó fordul meg, de ha ehhez hozzávesszük a Google keresési listáit is, akkor kiderül, hogy a legkeresettebb Top30 receptnek majdnem a fele édesség volt.

Majdnem a fele édesség volt. Tehát a kétmillió látogatóból egymillió nézett édességrecepteket. Döbbenetes. Mely receptek voltak ezek? Mert bevallom, én sem tudok minden édességet fejből, s a családi szokás szerint is, ha eddig édességre vágytam, akkor azt megvettem a cukrászdában. Erre találták ki, ezért megyek oda. És persze azért, mert nekem nincsenek olyan konyhaeszközeim, amivel elkészíthetem a kedvenc sütijeimet. Mellesleg se kedvem, se időm nincs ezzel foglalkozni, mikor annyi mindent kell még otthon megcsinálnom. Például egész nyáron a kertben "robotolok", gyomlálok, füvet nyírok, locsolok, palántázok, metszek, járdát vagy sziklakertet építek, télen pedig a számítógépem előtt ülve ilyen hülyeségeket irkálok. Ha a barátnőm úgy dönt, hogy megnézi valamelyik édesség receptjét, akkor az nem azért van mert ő döbbenetes (és igénytelen meg olcsó), hanem mert a mindennapi változatos étkeink mellé szeretni enni egy kis édességet, s a közelben vagy nincs egy valamirevaló cukrászda, vagy mert ha van, akkor olcsóbban kijövünk, ha otthon mi magunk készítjük el.

Úgy tűnik , hogy a magyarok rákaptak a muffinra, de abból is a legegyszerűbbet (alaptészta, amibe bármit szórhatunk) és a csokisat fogyasztják. Ez a viszonylag egyszerűen és gyorsan elkészíthető amerikai sütemény a Mindmegette listáján egyenesen a második helyig jutott, míg a Google szerint ez volt a harmadik legnépszerűbb receptkeresés.

Sok embert ismerek, aki szereti a muffint és rendszeresen süt belőle otthon. A barátnőm például browniet is szokott készíteni, mert szeretjük. Egyszerű, gyors, olcsó és rendkívül finom. Ennyi. Igénytelen a magyar, mert az "egyszerű browniet" eszi és nem a bonyolultat? De milyen is a bonyolult brownie? Lássuk csak: van sütőtökös, gesztenyeporos, krémsajtos, mogyorós, meggyes, epres, fehércsokis (borzalom!), mályvacukros, mogyoróvajas, kókuszos, nutellás, és még ki tudja milyen... Tehát ezek a bonyolult browniek. 

Nem tudom ki hogy van vele, de én a natúr és egyszerű browniet szoktam szószba vagy lekvárba mártani, s nem pedig töltelékekkel bonyolítani. Van olyan, mikor félbevágom és utólag töltök bele valami krémet. Vagyis megkenem édes krémmel, majd mint egy szendvicset, mézes tea vagy "egyszerű" tej mellé elfogyasztom. De legjobban szilvalekvárba szeretem mártogatni a browniet is és a muffint is. Baj? Lehet emiatt igénytelen vagyok? Vagy inkább csak olyan magyar, aki a rétest tölti meg mindenféle jóval, mert úgy szoktam meg, magyarságtudattal átszőtt szívvel-lélekkel. Ahogy a nagymamámtól tanultam. Mert mi magyarok a rétest töltjük meg mákkal vagy meggyel, és nem a browniet. 

Persze a NoSalty még azt is tudja, hogy a magyar az egyszerű browniet csak úgy magában eszi, s véletlenül sem a tésztájának a receptje miatt látogatott el arra a honlapra. Mert ugye még véletlenül sem fordulhat elő az, hogy miután kilestük a brownie receptjét, majd mi otthon a saját ízlésünk szerint töltjük meg azt azzal, amivel jónak látjuk? Lehet a magyart nem is érdekli a többi bonyolult (omlós, olvadós, trutyis) brownie, mert vagy maguk töltik meg - ha kell lecsóval - vagy inkább rétest esznek brownie helyett? Kedvenc Barbaránknak ez eszébe sem jut, s inkább igényteleníti a magyart, mert az az egyszerűbb.

De nemcsak a muffin tört be a magyar gasztronómiába, hanem a brownie is, ami szintén nem tartozik a nagyon bonyolult édességek közé. De még ennél is jobban szeretjük a gofrit, ami a három listából kettőn is igen előkelő helyre került, nyilván nem mellékesen azért, mert mindössze négy perc alatt megsül ez az eredetileg belga finomság, amit szinte bármivel meg lehet kenni a pudingtól a csokiszószon át a fagyiig.

A fentiekben kiderül, hogy létezik valamiféle magyar gasztronómia! Ez azt az elméletemet támasztja alá, hogy a magyarok a saját gasztronómiájuk mellé néha körbenéznek más nemzetek gasztronómiája körül is. Vagyis nem csak az egyszerű és olcsó, unalmas magyar ételeket esszük, hanem más népek olcsó és egyszerű ételeit is.

Ezt támasztja alá az is, ami utána következik: hogy szeretjük a gofrit és "nyilván" mély-igénytelenségünk folytán azt a fajtát részesítsük előnyben, amely "mindössze négy perc alatt megsül", mert "szinte bármivel meg lehet kenni a pudingtól a csokiszószon át a fagyiig". Be kell látnom lassan, hogy lehet tényleg igénytelenek vagyunk, mert ebben is az olcsóságra és az egyszerűségre törekszünk... Vagy lehet csak a cikk írója próbálja manipulálni az embereket? Azzal, hogy nem veszi észre a magyar konyha és a magyar ízlés másságát? Hogy esetleg a magyar nem szereti a töltelékes muffinokat, browniekat és gofrikat? De különben is: amikor a gofri megérkezett hazánkba, akkor úgy tálalták elénk, hogy csak meg kellett kenni. Nem volt benne töltelék! Nem lehet, hogy így szoktuk meg?

Ezek szerint a svédek is igénytelenek, mert ott állítólag kaviárral eszik a lángost és nem tejföllel. Brrrr... Kiráz tőle a hideg... Csak el kell menni a Központi Vásárcsarnokba, hogy lássuk a pénzért hogy elkurvulnak a magyar "gasztronómusok". Az említett gasztroblog is milyen igénytelen, hogy az eredeti és magyar lángosokat mutatja csak, pedig akár megtölthetnénk azt pudinggal vagy mogyoróval is. Vagy, hogy a sósnál maradjunk, mondjuk beletekerhetnénk egy tonhalszeletet. 

Ugyanakkor nem kell aggódni azon, hogy a hagyományosabb édességek eltűnnek a magyarok asztaláról, a Google-nél például a palacsinta vezet, de felkerült a tíz közé a fánk és a kókuszgolyó is, míg a NoSaltynál egy kakaós linzeres süti, az ún. Kata-szelet lett a vezető édesség. És persze a sós rágcsálnivalók között továbbra is vezető helyet foglal el a sajtos pogácsa és rúd (három helyezés).

Tehát a magyarok szeretik az egyszerű magyar süteményeket (mert állítólag igénytelenek), s elvetik a bonyolultabb muffinokat (mint a csodás csokis muffint, ami annyiban "csodás", hogy mindenféle hülyeséggel díszítik a tetejét - amitől persze maga a tészta az "egyszerű" muffin tésztája marad. És ilyenekkel van tele az egész honlap: nem egy tudományos gasztronómiai receptgyűjteménnyel van dolgunk, hanem mindenféle ember mindenféle kotyvalékával, ami alapján kedvenc Barbaránk olyan faszán megítél minket. Vagyis annak alapján, hogy a magyarok nem a Csodás csokis muffin receptjét nézik meg elsősorban, hanem az "egyszerű" muffinét. Amely - lássuk be - egyszerűség ide vagy oda, de mégis csak az eredeti).

A Mindmegett Top10 így alakult:

1. Gofri 

2. Csodás csokis muffin 

3. Egyszerű sajtos pogácsa 

4. Legcsokisabb brownie 

5. Bundáskenyér – másként 

6. Pizza 

7. Alufóliában sült gombás csirkecomb 

8. Lusta lángos 

9. Csirkecomb mustármártásban 

10. Cézár-saláta

A "Bundáskenyér - másként" cikkben szereplő étel szerintem az a fajta katyvaszt szimbolizálja, amit az ilyen és ehhez hasonló honlapok naponta kreálnak, belemagyarázva a fejünkbe azt, hogy minden ami eredeti, ami konzervatív, ami hagyományos, ami kulturális, ami régi, stb., az már idejét múlt, ócska, unalmas vagy "magyarkodó". 

A cikk azt sugallja, hogy ha az egyszerű bundáskenyeret megfűszerezett tojással sütöd, akkor lehet vele tökéletesebbet alkotni, mint az az "egyszerű", magyar fajta, snassz bundáskenyér. Csináljuk meg franciásan, olaszosan, mert az a trendi, mert az a jó, az amolyan EU-s és multikulturális. És ehhezcsak egy kis fűszert kell tennünk a tojásba. 

Vajon miért nem lehet egyetlenegy receptet feltenni arról a nyavalyás bundáskenyérről, s a cikk alján odaírni, hogy "mindezt megbolondíthatod úgy, ha sütés előtt a tojásba ilyen meg olyan fűszereket szórsz"? Hogy miért? Mert akkor csak egy oldal szerepelne a bundáskenyérről a honlapon, s a keresők úgy már nem biztos, hogy ezt a honlapot dobják ki a találati lista első tíz helyén. Ha feltesznek húsz bundáskenyér cikket egy-egy kis változtatással, akkor a keresőmotorok találata alapján már több reklámot fizetnek a haverok, s lehetnek piacvezető janik, akik oszthatják az észt gasztronómiából. 

(A recepthez egyébként mellékeltek egy kis méretű, felismerhetetlen ételt ábrázoló képet is, amely viszont sehogy sem illik a recepthez: a receptben ugyanis a tojást megfűszerezik és úgy sütik ki a bundáskenyeret, míg a képen felvágottal és zöldséggel tálalják).

A harminc legkedveltebb recept alapján a magyarok az édességek után a különféle tésztákat preferálják. A pizza és a lángos négy helyezést vitt el, de felkerült a lasagne, és meglepő módon a bundás kenyér is, ugyan egy kicsit másképp: sajttal, fokhagymával, na meg az egészséges életmód híveinek legnagyobb ellenségével, az ételízesítővel felturbózva.

Nanézzenekmároda...

Annak viszont nem fog örülni Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, hogy a toplistákra a húsos kaják közül egyedül a csirke jutott fel. A miniszter nemrégiben jelentette be, hogy fejenként évi három kilóval több disznóhúst kellene ennünk, és ezért ösztönző kampányt is fog hirdetni.

Nincs hozzáfűznivalóm.

Valószínűleg nem értenek egyet vele a táplálkozástudományi szakemberek, akik szerint jóval több fehér húst (csirkét, halat) kellene fogyasztanunk, és úgy tűnik, hogy tanácsaikat meg is fogadtuk. A NoSalty toplistáján ugyanis négy-, míg a Mindmegettén kétféle csirkés étel ért el toplistás helyezést: előbbin egyenesen a 2. helyig repültek a mustáros-fokhagymás mártásban sült csirkecombok, de jó helyezést ért el a tárkonyos csirkeraguleves és a tejfölben pácolt csirkemell tepsis reszelt krumplival.

A magyar emberek nem a táplálkozástudományi "szakemberek" tanácsait fogadták meg, és nem az ő véleményük által fogyasztanak inkább fehér húst, hanem - kedves Barbara - eleve ezt eszik évszázadok óta. Ugyanis falun nem vágnak minden nap (vagy héten) sertést vagy marhát, mert abból kevesebb van és sokkal több húst is ad. Egyszerűen nincs rá szükség. A magyar ember évszázadok óta a kis kapirgálós-csipegetős jószágot eszi, mert abból van sok, s mert egy napra egy szárnyas kitett egy jókora ebédet, amely a család valamennyi tagjának elég volt. Egy vagy két tyúk, vagy egy kacsa, liba bőven elég volt egy család számára; a szárnyasok könnyebben, gyorsabban szaporodnak, elkapirgálnak a pusztában és a ház körül, így a mindennapi ételekhez kedvező volt ezeket felhasználni. A nagyobb testű haszonállatokat csak alkalomadtán vágták le, s belőlük füstölt, fűszeres, hosszú ideig eltartható élelmiszereket készítettek más ételek alapanyagaként! Vagyis a magyar konyha leginkább a fehér húst kedveli, de felhasznál hozzá ún. vörös húsokat is. 

Ezzel nagyjából a lista végére értünk, és ha hiányérzete maradt, nem csodáljuk. Ugyanis a 30 kedvenc ételből az édes és sós finomságok (17), a tészták (6), a csirkés ételek (6) mellett csak egyetlen olyan étel jutott be, aminek zöldség az alapja, méghozzá a Cézár-saláta, bár természetesen ez is tartalmaz – nem is kis mennyiségben – húst, és naná, hogy csirkét.

A buta magyar nem eszik zöldséget. Csak fehér húst, tésztát és csokit. Igénytelen a magyar?

Persze most jöhetnénk azzal, hogy de hiszen a tárkonyos csirkeragulevesben van répa, meg zöldborsó, a tejfölben pácolt csirkemellhez pedig reszelt krumplit ajánlj a receptet beküldő szakács, de mégis egyszerűbb, ha kimondjuk: bizony a magyarok nagyon messze vannak még az orvosok által preferált mediterrán étrendtől.

A magyarok legyenek is messze a mediterrán ételtől, hiszen kárpát-medenceiek vagyunk és nem mediterrániak. Nem kell belebújni más népek seggébe, hogy faszák legyünk. Évszázados hagyományok alapján alakult ki a magyar konyha, amelyben sok-sok beszivárgó elem is megtalálható. A magyar konyha minden jót tartalmaz: fehér és vörös húst, halat, zöldségeket főve, savanyítva és nyersen. Persze mindenki azt eszik amit akar, és nem is baj, ha változatosan teszi, de azért ne igénytelenezzen már le minket egy olyan ember, aki fizetett bértollnok egy közismerten gyökértelen és hazug internetes újságnál... 

Vajon mit eszik a magyar a pörkölthöz? Rizst, tésztát, burgonyát. És savanyúságot, amely nyers, nincs szétfőve, feldolgozva, csupán besavanyították, mert úgy finomabb. Kedvenc Barbaránk nem is tudja mennyi ideig kell várni, mire a zöldségből savanyúság lesz. Az igénytelen ember nem várna rá annyit, úgy hiszem. És azt se tudja, mennyi hozzáértés kell ahhoz, hogy finomra sikerüljön! Mert sok ám a savanyú zöldség, de kevés az, amelyik finom! 

A savanyúságot egyébként szendvicsekhez, sültekhez is fogyasztják az igénytelen magyarok, de egyre többen készítenek el sima zöldséges krémeket is, amelyet aztán kenyérre lehet kenni.

Hogy miért nem eszünk annyi halat, hogy a mediterrán étrendhez közelítsünk? Talán azért, mert kárpát-medenceiek vagyunk. Itt így esznek, különféle szokások szerint. Magam szeretem a halat, de nem volt szokás, hogy az kerüljön az asztalunkra. A barátnőmnek hányingere van a hal szagától, én pedig idegesítőnek tartom a sok-sok szálkát, mert pepecselni kell vele egy-egy falatért. Ennek ellenére szeretem a halat és néhanap még eszem is sütve. Viszont halászlében rendszeresen! Imádom a halászlevet! Ha édesapámmal járok valamerre vidéken, s ő meghív egy ebédre, akkor rendszerint halászlevet eszem. Állítólag az útszéli csárdákban a betérő vendégek azt fogyasztják a leginkább. Ezt nem én találtam ki, hanem a gazdák mesélték. Esküvőkön, nagyobb rendezvényeken rendszeres szereplő a halászlé és a rántott hal. És egyre több a hallal összeköthető fesztivál is! Úgy látszik egyre mediterránosabb a magyar. Vagy csak azt a hagyományt követi, amelyet a Kárpát-medencében a Duna és a Tisza, s egyéb kisebb folyók kineveltek magukból. 

Igénytelenség és spúrság 

Google Top 10

1. Palacsinta

2. Gofri

3. Muffin

4. Lángos

5. Tiramisu

6. Pizza

7. Lasagne

8. Fánk

9. Brownie

10. Kókuszgolyó

A honlapok Top10-es listája valóban az, de ha ezt a magyar mintegy kiegészítésként használja fel az otthoni ételek mellé, akkor korántsem az! Az lenne igénytelenség, ha a magyarok arra keresnének rá leginkább, hogy miképpen kell elkészíteni a lecsót, a babgulyást vagy a gulyáslevest. Ha azt néznénk meg a NoSalty honlapján, hogyan kell főzni a székelykáposztát vagy a paprikás krumplit. 

A lesújtó képet tovább árnyalja, hogy a NoSalty tapasztalatai szerint oldalukon az „olcsó” kifejezés volt a leggyakoribb keresőszó, és jellemző a magyar életszínvonalra, hogy ez főleg a hó végi napokon turbózta fel az adatokat. De az is beszédes, hogy a magyar háziasszonyok leginkább a gyorsan elkészíthető (5-30 perces) ételeket keresték, és sütiből is előszeretettel keresték az olyanokat, amiket nem kell megsütni.

Kérdésem, kedves Barbara: azért igénytelen a magyar, mert olcsó és gyorsan elkészíthető ételekre keres rá a NoSalty honlapján?! Úgy látszik, kedvenc Barbaránk valahol máshol él, ha nem tudja mennyi szegény ember él ebben az országban, akiknek nincs pénzük komolyabb ételek elkészítésére. Vagy csak idejük nincs, ha már a gyorsan elkészíthető ételekre kell reagáljak. A legtöbb ember hajnalban kel és délután vagy este ér haza. Heti öt-hat napon keresztül! Csoda, ha valaki este, 8-12 órás műszak (és 12-16 órás ébrenlét) után képes még két órát a konyhában robotolni, utána elmosogatni, kiteregetni, takarítani, gyereket nevelni és szerelmeskedni a párjával.

Nem lehetséges, hogy a gyors kaják elterjedésének nem a magyarság igénytelensége, hanem a nyugatról beáradó szenny-kultúra elterjedése az oka? Ezt a trendet követik azok a gasztro-honlapok is, amelyek ételízesítő leveskockákat és fűszerkeverékeket ajánlanak a pórnépnek a receptjeik között. Gyorsan és egyszerűen elkészíthető ízt adnak, ahelyett, hogy valódi zöldségeket tennénk az ételbe! Nem húsleveskocka kell a húslevesbe Barbara, hanem marhalábszárcsont! Vagy zeller, hagyma, s minden, ami az eredeti magyar húslevesbe kell!

Mellesleg, az ismerőseim között azok a fajta emberek esznek gyors ételeket, akiknek eleve fogalmuk sincs semmiről, s gyökértelenül élnek benne a globalista multikulti világunkban, mindenféle előítélet és fenntartás nélkül. Ezek az ún. agyhalottak, akik még a sütőt sem képesek bekapcsolni, s a konyhában is egyedül a mikrohullámú melegítőt ismerik fel. 

Egy népszerű, XIII. kerületi étterem fiatal szakácsa egyenesen azt állítja, hogy a magyarok nemcsak a saját konyhájukban törekednek az olcsóságra, hanem akkor is, ha étterembe mennek. „A válság óta megugrott azon vendégeink száma, akik fejenként jó, ha 1500 forintot szánnak egy étkezésre, ezért pedig nem nagyon kapnak mást, mint készételeket.”

A meg nem nevezett étterem fiatal szakácsa valószínűleg jár-kel a magyar otthonokban, s tudja minden egyes magyarról, hogy mire törekszik a saját konyhájában. Bevallom őszintén: én sem fizetek többet 1500 forintnál egy étteremben, mert annyiból simán jól lakik az ember és még finomat is evett. Az 5000 forintos Gresham-béli hamburgert pedig kenjék a hajukra akik készítették, de ne akarják velem megetetni. Ennél jobbat eszem a Happy Facerben Daninál, a töredékéért! És persze nem csak hamburgerek léteznek, de mivel nem eszem kagylót meg halpetét, vagy ki tudja milyen drága tésztás-salátás ételeket, ezért példát sem tudok ajánlani. Szerintem ablakon kidobott pénz volt az is, amit a Dallas-ban kiadtam egy darab hamburgerért. Egyszerűen nem éri meg! Ha egy étterem 2000 forintnál drágább menüt (!) ad, az vagy valami nagyon eredeti és távoli alapanyagokból előállított különlegesség lehet, vagy az étterem szeretne minket lóvá tenni. Persze, persze, vannak adók, bérleti díjak, fizetések, rezsi, de kérem szépen: nem én vagyok igénytelen magyar, amiért a nyugati multikulti vállalatok éhbérért dolgoztatnak engem és honfitársaimat, amiből képtelen vagyok kifizetni egy éttermi ebédet. 

László szerint akik ennél többet áldoznak egy-egy étkezésre, még azok sem választanak az egészséges ételeik közül, pedig számtalan grillezett húsfélét kínálnak salátákkal, és igazán kiváló a halkínálatuk is, „mégis tízből ötször tuti, hogy rántott húst vagy pacalpörköltöt kérnek”. László ezért egyenesen „igénytelennek, spúrnak és konzervatívnak” tartja a magyar vendégeket, „nagyon ritka az olyan társaság, amelyik könnyű, egészséges ételt rendel”.

Lehetséges ám, hogy azért nem választanak MÁST, mert nem ismerik és nem szeretnének kockáztatni, vagy csak mert szimplán nem szeretik. Főzzenek bármit egy étteremben, ha van valami magyar eledel, én azt választom; mert ismerem, mert szeretem. Ennyi. Ha mondjuk elmennék egy ázsiai halas kajáldába, ott biztos kipróbálom az "egészséges ételt" - ha megmondják melyik az. De várjunk csak? Mi számít egészséges ételnek? Az a grillezett hús, amelyikről köztudott, hogy erősen rákkeltő? És nem a vörös húsa miatt, hanem mert a grillezés közben olyan anyagok lépnek egymással kapcsolatba, amelyek erősen rákkeltő hatásúak lesznek. Tehát egyek grillezett húst. Amúgy egy étteremben miképpen osztályoznak? Vannak egészséges és kevésbé egészséges ételek? Netán egészségtelen ételeket is találni az étlap lapjai közt? Egyébként temérdek pénzért nem szeretnék salátákat és majonézt enni, mikor azt a piacról hazafelé menet otthon is elkészíthetem, olcsóbban. Ha egy étterembe elmegyek, akkor az vagy legyen különleges, vagy érje meg az árát. 100 forintos saláta jöhet, de ha az egésznek a végösszege több, mint 2000 forint, s ebben csak "egészséges" és "könnyed" ételek foglaltatnak benne, akkor kösz nem... Ennyi pénzért a drágább húst tegyék a tányéromba, és ne filléres zöldségeket.

A NoSalty szerint viszont ebben a kérdésben is vannak biztató jelek, azzal együtt, hogy sok keresésben szerepel a „magyaros” jelző, egyre több receptben szerepelt az elmúlt évben az olívaolaj, a medvehagyma, a mascarpone, a parmezán, a menta vagy éppen a koriander, és mára csaknem húszféle lisztet használnak a receptfeltöltő szakácsaik.

Az ilyen "magyaros" jelzőktől kapok szívgörcsöt: mi az, hogy magyaros?? Paprika van benne? Akkor a svédországi kaviáros lángos az meg svédes lángos? Van magyar, nem magyar és magyaros, oké. Tehát a magyaros, az a magyar ételből készített, idegen anyagokkal telenyomott valami, ami modern, tök jó dolog. Hál' égnek a magyarok talán megmenekülnek a senyvedéstől, mert már használnak mascarponet, parmezánt, mentát és csaknem húszféle lisztet. Már nem kell azt az unalmas fehér kenyeret ennünk, mert immáron húszféle liszt kapható! Csodás! A bolti fehér kenyérből kiindulva nem csodálom, hogy kedvenc Barbaránk örül a húszféle lisztnek. Ahelyett, hogy inkább a kétféle eredeti (magyar) lisztből készülnének becsületre méltó fehér kenyerek, inkább a magyarokat igénytelenezi le, mert a multikulti csalós pékségek mindenféle adalékanyaggal próbálkoznak valódi liszt helyett.

A KSH adatai szerint a rendszerváltás óta folyamatosan rosszabbul élünk, már ami az élelmiszer-fogyasztásunkat illeti. Míg hús- és halfélékből 1989-ben még évi 81 kilót fogyasztottunk, addig 10 évvel később ez már 63-ra, 2011-re pedig 59,4 kilóra csökkent (-21 kiló).

Lehet azért fogy kevesebb hús, mert egyre kevesebb magyar születik? Jah, meg azért, mert vagy félmillióan vándoroltak ki az országból. Az is lehet, hogy a magyarok egyszerűen csak tudatosabbak lettek (hála az ilyen épelméjű, magasröptű cikkeknek, mint amiket kedvenc Barbaránk írogat), s annyira sajnáljuk szegény állatokat, hogy inkább vegetáriánusok lettünk. persze benne lehet az is, hogy a nyugat az áruló magyar kormányokkal karöltve annyira kiszipolyozta a népet, hogy egyszerűen nincs rá pénze a pórnépnek. Inkább a gyors kaja...

Tej- és tejtermékeknél ennél nagyobb a visszaesés: 1989-ben még 189,6 kg/fő volt az arány, 1999-ben 151-re csökkent, és kisebb ingadozás után 2011-ben 152,3 kilóra emelkedett vissza (- 37 kiló). A legdurvábban az egy főre jutó tojásfogyasztás esett vissza: 1989: 364 darab, 1999: 274 darab, 2011: 217 darab, azaz több mint egyharmaddal csökkent a fogyasztás.

Nohát...

A dietetikusok annak viszont valószínűleg örülnek, hogy a zsiradékok és a cukor egy főre jutó fogyasztása csökkent: előbbi évi 39,2 kilóról 2011-re 34,4-re (-4,8), utóbbi 40,4-ről 28,1-re (-12,3).

Annak ellenére, hogy a NoSalty szerint csupa igénytelen édességet, abból is az "egyszerűt" eszi a magyar. Jah, bocs... a magyar az igénytelen, nem az édesség.

Sajnos a KSH egybeszámolja a liszt és a rizs fogyasztását, pedig egészségügyi szempontból nem mindegy, hogy melyikből mennyit fogyasztunk, mindenesetre ezeknek a termékeknek a fogyasztása is 28 kilóval csökkent a rendszerváltás óta, 1989-ben még 112,2 kg/fő volt, viszont 1999-ben már csak 90,4, míg 2011-ben 84,9.

Barbaránk itt beállt a sorba és együtt fújja a dietetikus haverokkal és különféle haverhonlapokkal azokat a marhaságokat, miszerint a liszt és a rizs káros. Hiába a több ezer éves tapasztalat, hiába alapvető kultúrnövény mindkettő, szerinte a rizs is, a liszt is olyan, amiből nem mindegy mennyit fogyasztunk. Hát, valóban. Nem eszem kenyeret kenyérrel. Általában a kenyérre felvágottat teszek, tojást, zöldségeket. Mellé egy kis tej. Vagy kenyérrel eszem a főzeléket és a sült húsokat is. A pörkölthöz néha tésztát, néha rizst eszem, de még nem fordult elő az, hogy a kenyérhez főzelék vagy pörkölt helyett kenyeret majszoljak el. Szeretem a házi készítésű, friss, illatos fehér kenyeret. Szeretem a főzés előtt haloványan megpirított rizst is. Rendszerint sokat eszem belőlük, mert alapjában sokat eszem. De tényleg. És csak azért, mert rengeteget mozgok. Télen kevesebbet, de nyáron aktívan, igazi izgő-mozgó vagyok, és kell az energia. 

Lehetséges, hogy az arányokban kell keresni a kulcsot?

Egyetlen élelmiszertípusból fogyasztunk többet, mint a rendszerváltás előtt, ez pedig a krumpli: évi 55,2 kilóról 1999-re 68 kilóra, majd 2011-re 63,5-re esett vissza az egy főre jutó fogyasztása (+8,3).

Hát nem tudom. Lehet sok az ír nálunk, vagy csak szimplán szegényebbek vagyunk. Azért nem olyan drasztikus a krumplifogyasztásunk, hiszen a huszonakárhány év alatt csupán 8 kilóval nőtt az éves krumplifogyasztásunk. Lehet boldog nép a magyar és többet bográcsozott kint a kertben, átjöttek a haverok, nőtt az éves sör és pálinkafogyasztás is... Ki tudja.

Még mindig nem értem miért "igénytelen" és "olcsó" a magyar...

Vigasztaljuk magunkat

Henter Izabella dietetikus szakember nem lepődött meg az eredményeken, mint mondja, nagyjából egybevág a tapasztalataival. Szerinte a toplistákon azért lehet ilyen magas az édességek aránya a keresett receptek között, mert „édességgel vigasztaljuk magunkat”, és ezt a nassolási formát láttuk a leggyakrabban mintaként.

Igen, bizonyára. 

A magyar emberek Trianon óta csokival vigasztalják magukat, még a Himnuszunk is túl szomorú. Az ember a nap végére olyan szomorú, hogy bánatában bemegy a boltba és vesz egy csokit (vagy hazamegy és süt egy "egyszerű" muffint), mert attól majd jobb kedve lesz. Persze utána látja, hogy ott a csekk, ott a banki felszólítás, tudatosul benne, hogy az asszony lelépett, a pasi megcsalta, a kormány megint átbaszta a fejét, a cigánygyerek megint meg akarta késelni az aluljáróban, a főnöke ismét megfenyegette, stb, stb... A csoki, az édesség jó a bánatra, mindenki csokit eszik, a magyar egyetemesen csokilázban ég! Mert boldog zombivá teszi, boldog lesz tőle. És ez tényleg így van, hiszen Izabella elmondta, Barbaránk meg leírta! Véletlenül sem azért fogy több édesség, mert az emberek szeretik... nem, dehogy. Nem azért eszik a magyar annyi édességet, mert egyszerűen rohadtul finom, hanem mert ezzel vigasztalja magát.

Trianonért...

Szerinte ez még önmagában nem lenne nagy baj az egészségügyi szempontból, „ha nem előcukrozott, vízben oldódó kakaót használnánk, hanem igazi holland kakaóport, ha nem tejbevonóból készítenénk édességet, hanem igazi étcsokoládéból, túróval, gyümölccsel, olajos magokkal, és főleg, ha a mennyiségre is ügyelnénk”.

Az még nem lenne baj, ha az ember előcukrozott (svájci), vízben oldódó kakaóport használ, hanem akkor esnénk hanyatt, ha reggeltől estig ezt tesszük. Mint minden másnál, itt is a mértékletesség a fontos. 

Amúgy milyen az igazi holland kakaópor? Van a kakaóporból igazi német is? Vagy mondjuk igazi brazil? Igazi magyar? Igazi svájci? Nem mindegy milyen kakaóporról beszélünk? Miért emelik ki a kakaóport hollandiságát? Nem az a lényeg, hogy ne az instant cukrozott kakaóport fogyasszuk hanem "nyers" kakaóport? - amit amúgy az élvezhetőség kedvéért úgyis fel kell cukrozni, mert anélkül keserű.

A süteményekhez pedig valóban lehet igazi étcsokoládét használni, de a tejbevonó olcsóbb (sokkal olcsóbb) és ugyanolyan finom. Felesleges 500-700 forintot rákölteni egy leheletnyi vékonyságú csokikéregre (a sütire), ha ezt lehet 180 forintért is. A WC-m is lehetne aranyból, de a szar szempontjából tök felesleges... Egy tejbevonó nem lehet az igénytelenség fokmérője, hiszen praktikusan az olcsóbbat válasszuk, ízben nagy különbség nincs a drágább és az olcsóbb megoldás között. Mellesleg, ki az a hülye, aki egy majd ezer forintos étcsokoládét tejbevonóként használ fel?? (és van olyan étcsoki, ami 1300-1800 forintos áron mozog, s nekem személy szerint nem ízlenek. Ha valaki mégis ezeket használja, akkor az szuperigényes lesz?)

Emellett pedig a tejbevonónak mi köze a túróhoz, gyümölcshöz, olajos magokhoz, stb.? Tejbevonó mellé is lehet alkalmazni ezeket, s különben is, a sütemény fajtája dönti el, hogy mi kerül bele. Semmi logika nincs abban, amit fentebb írtak. 

Megemlítendő, hogy a magyar családok többsége nem engedheti meg magának a drága étcsokoládé felhasználását, mert leginkább minimálbérből élnek. Ilyen világban élünk, és ez nem az igénytelenség kérdése.

Az Egészségügyi Szakmai Kollégium Dietetika, Humán Táplálkozás Tagozatának vezetője szerint konzervatívak és szegényesek a hazai étkezési szokások, „nem ritka, hogy amikor tanácsot adok, csak néznek rám nagyra nyílt szemekkel, mert el sem tudják képzelni, hogy vacsorára milánói makaróni helyett mondjuk egy kis lencsesalátát egyenek sajtos pirítóssal. Gyakori jelenség, és tévedés, hogy csak a férfiak gondolják azt, hogy csak az a jó vendéglátás, ahol húst adunk hússal, a hölgyek is nagyon merevek.”

Amikor a munkában megfáradt és meggyötört, éhes proli hazamegy, nem hiszem, hogy nekiáll lencsetálat majszolni pirítós kenyérrel. Én szeretem a fokhagymás pirítóst, de mikor egy nyári nap végén, 57 kilométeres kerékpártúra után hazatérek, inkább egy energiadús zsíros kenyeret (hagymával, paradicsommal) majszolok el, mert az esik jól. Falni akarom a kalóriákat, mert a szervezetem azt kívánja. A trendi laptop előtt görnyedő gasztroblogokat írogató "igaziújságírók" lehet, hogy beérik egy tál lencsesalátával, de aki keményen dolgozik nap mint nap, azok kevésbé. Az "igaziújságírók" meg valószínű letudják a fogyókúrát annyiban, hogy minden nap pirítóst esznek lencsesalátával, ahelyett, hogy néhanap elmennének és tekernének félszáz kilométert. Én 8 kilótól szabadultam meg két nap alatt, 120 kilométer megtétele után, s nem volt szükségem lencsesalátához a fittség és egészség megőrzése érdekében.

A vendéglátásról pedig annyit, hogy egy jó vendéglátó letesz az asztalra húst is, salátát is. nekem amúgy a pofám szakadna le, ha a vendégeimet energiaszegény étellel kéne kínálnom. Kedvenc Barbaránk mit szólna, ha egy házibuliban vagy szülinapi partin két szelet pirítóssal és lencsesalátával kínálnák meg. Mellé egy palack friss szénsavmentes ásványvízzel, természetesen.

Henter úgy véli, hogy a legnagyobb baj az, hogy egyhangúan étkezünk, „ha megnézünk egy átlagos vasárnapi menüt, akkor azt látjuk, hogy a leggyakrabban húsleves, rántott hús, sült krumpli, pörkölt van az asztalon, vagy minden ki van rántva a fakanálig bezárólag, és alig szerepel zöldség vagy gyümölcs a menüben. Ez annak is köszönhető, hogy kevés a fantázia és minimális a ráfordítás, valamint hiányzik a főzési gyakorlat, pedig még soha az életben nem volt ennyi főzőműsor a tévében, és ennyi gasztrooldal az interneten.”

Egyhangúan... Ez mit jelent? 

Én tegnap előtt székelykáposztát ettem ebédre, tejföllel és kenyérrel. Tegnap milánói makarónit. Ma reggel sajtos kiflit vajjal és tarjával, ebédre húslevest és rizses húst savanyú paradicsommal. Ezt viszek holnap a munkahelyemre is (mert szeretem), de holnapután valószínűleg már mást eszem. Ki tudja mit, még nem döntöttem el. Ez volna egyhangú? Melyik részében nem volt hangulat? 

Egyébként az, hogy "húsleves, rántott hús, sült krumpli, pörkölt van az asztalon" csak azt jelentheti, hogy szerencsére még élnek magyar emberek ebben az országban. És erős túlzásnak tartom, hogy a magyar emberek ezt eszik éjjel-nappal. Mi is csak hétvégén. Mert magyarok vagyunk. Vajon vietnami ételt kéne ennünk? Vagy kamerunit? Esetleg zsidót vagy franciát? Az mitől lenne jobb?

A fenti bekezdéssel ellentétben úgy érzem, erősen sarkít. Azt írja kedvenc Barbaránk, hogy "alig szerepel zöldség vagy gyümölcs a menüben". A sült húsokat és pörkölteket vajon mivel ennénk, ha nem savanyúsággal és salátával? Együk hínárral? Ebéd után pedig egy jókora alma is lecsúszik, szóval nem értem mire alapozza állítását a kedves írónk és dietetikusunk.

Azt állítják, hogy "kevés a fantázia és minimális a ráfordítás, valamint hiányzik a főzési gyakorlat, pedig még soha az életben nem volt ennyi főzőműsor a tévében, és ennyi gasztrooldal az interneten". A fiatalok körében valóban sok a gyakorlatlan kéz, de idővel mindenki megtanulja hogyan kell elkészíteni a laktató és finom ételeket. Aki nem, az kb. annyit és ér. Barbara szerint amúgy mindenkinek a tv-t kéne lesnie, benne is a Stahl Juditot meg a Budai Lacit (és még hosszan sorolhatnánk), a receptoldalakon pedig elsajátíthatnánk hogyan kell készíteni a nem "egyszerű" süteményeket. Nem arról van szó, hogy a magyarok többsége szarik rá az efféle műsorokra, mert tudják milyen az igazi magyar konyha és nem kérnek az okoskodó, multikulti megmondóemberek hülyeségére? Vagy csak nincs rá szükségük, hogy a magyar konyhától és szokásoktól eltérő ízeket kényszerítsenek rájuk. Jah, hogy ez nem kényszer? Persze-persze. Nem az, de ha az ember nem teszi azt amit a megmondóemberek leírnak, akkor "igénytelenek" és "olcsók". Az pedig megvetendő, nem igaz? Legalábbis a megmondóemberek szerint.

Az egészségügyi menedzser szerint el kéne végre oszlatni azt a tévhitet, hogy „az egészségesebb drágább”, 200 forintból a zöldségesnél is tartalmas és tápláló élelemhez jutunk, nem csak az  aluljárós pékségnél. 

Dietetikusunk immáron egészségügyi menedzserré avanzsált hirtelen. Nem mintha számítana, hiszen senki sem gondolja őt komolyan. Szerinte 200 forintból a zöldségesnél is találni finomat, nem kell a Fornettit zabálni reggelire. Való igaz, hogy 200 forintért vehetnék egy almát és mondjuk két répát, de ugyanennyiért a Fornettinél sem kapok laktató mennyiségű péksüteményt. Egyébként mi a baja a túrós táskával és a kakaóval?!

„A magyarok mintha elfelejtették volna, hogy mit kell a zöldségekkel csinálni, maximum főzeléknek fogyasztják berántva, habarva vagy savanyúságnak. Úgy tűnik elkerüli a figyelmüket a grillezés, aromás párolás fóliában, wokban, cserépedényben sütés, az öntetek, mártogatósok ezernyi változata, a zöldségkrémek garmada, nem is beszélve arról, hogy nyersen is lehet fogyasztani.”

Jelentem, a magyarok nem felejtették el a párolást és az ehhez hasonlókat. Nem is állítja senki, hogy mi csak savanyúságnak vagy főzeléknek fogyasztunk zöldségeket. Egyébként mennyivel jobb a grillezett vagy cserépedényben sütött zöldség a főzeléknek elkészített zöldségnél? A rostanyag mindkettőben megtalálható, a hőhatásnak kitett vitaminok pedig valószínűleg már egyikben sem. Az egyéb, kárt nem szenvedett alkotóelemek pedig így is-úgy is megmaradnak, akár így készítjük el őket, akár úgy. Zöldségkrémet is esznek a magyarok, így dietetikusunk vagy nem ismer magyarokat, vagy a rendelőjében csupa identitástudat-zavaros zombi jár, aki nem tudja hogyan kell főzni. 

Egyébként milyen az aromás fólia? Erre valóban szükség van? Kifejezetten aromás fóliában a legjobb párolni, aki nem abban teszi az igénytelen. Különben miért kell fólia a pároláshoz?

Na és mi baja van a savanyúsággal kedves egészségügyi menedzserünknek? Uncsi, mi? Úgy látszik a köreikben ezt nem szeretik. Talán mert igazi magyar ételkülönlegességről van szó? Vagy mert az ő köreik is a saját népszokásaik szerint élnek és nem esznek savanyúságot? Nem arról van szó, hogy kedvenc Barbaránk és kedvenc menedzsere eleve egy másik kultúrkörhöz tartozik, ahol merőben mások az étkezési szokások? Mert ha ez így van, akkor Barbaránk egy olyan ország népét sérti meg, amelyik befogadta. Magyarán idejön és belepofázik az életünkbe, osztja az észt a befogadóknak, hogy miképp egyenek, s hogyan tüntessék el több évszázados hagyományaikat. 

A savanyítás tradíciója a magyar nép szívéhez közel áll, hiszen nagyon sok olyan ízletes főételünk van, amit el sem tudunk képzelni valamilyen savanyúság nélkül. A csalamádé, cékla, savanyú uborka megkerülhetetlen fogása étkezéseink nagy részének. Ez a magyar hagyomány része. Ezért vagyunk magyarok és nem albánok. Vagy zsidók. 

A savanyítás egyik nagy előnye, hogy lényegében bármit felhasználhatunk hozzá, ami a kertünkben terem, mint például: uborka, káposzta, cékla, zöld paradicsom, paprika, hagyma, karfiol, répa stb. Az ízesítéshez a jól bevált só és borson kívül használhatunk még köménymagot, mustármagot, tormát, gyömbért, szegfűborsot, szőlőlevelet, babérlevelet stb. Nemcsak változatos ételről van szó, hanem a nyáron megtermelt zöldségeinket ilyen úton tartósíthatjuk el télire. 

„Gyakran járok mostanában iskolákba felmérést készíteni, és azt látom, hogy hiába jó minőségű az étel, amit ebédre adnak, a gyerekek nem eszik meg, mert nem ismerik, vagy nem szeretik az alapanyagokat, otthon nem látnak ilyesmit az asztalon. Viszont nagyon gyakran fogyasztanak tésztát, van olyan, akinek csak ebből áll a napi bevitele, péksütemény, szendvics a suliban, otthon meg valamilyen tészta. Komolyan gondolom, hogy az egészséges táplálkozást tanítani kellene az iskolában is, mert úgy tűnik, hogy az otthonokból egyre inkább eltűnik a jó példa, és ez komoly egészségügyi problémákat fog okozni a következő generációkban is, egyre nő az elhízott, cukor, szív- érrendszeri, ízületi és a daganatos betegségekben szenvedők száma.”

Sajnos az européer gondolkodás  idáig züllesztette a magyarokat, hogy a gyerekeket is a nyugati vackokkal tömik. Ez vagy annak a jele, hogy igénytelenedünk, vagy annak, hogy a szülőknek nincs pénzük trendi módon étkezni.

Amúgy pedig nagyon hajlok afelé, hogy a cikk szerzője ismét csak sarkít és ugyanazt nyomja, mint amit a tévék és rádiók a trendi kis műsorokban. De egészen biztos nem jár rendszeresen iskolai étkezdékben.

Tapasztalatom szerint az iskolában a gyerekek megesznek mindent amit eléjük tesznek, egyébként pedig a gyerekek eleve válogatósak. Egy gyerek még nem fogyaszt tudatosan, s előnyben részesíti a sütit és a kólát, vagy a hamburgereket. Viszont egy kiadós tesi óra után egészen biztos üresek maradnak a tányérok, legyen is akármilyen pocsék az iskolai menza. És itt meg kell védenem az iskolai "kaját", mert személyes tapasztalatom szerint az ételek meglepően jók és tartalmasak. De lehet csak én ferdültem el annyira, hogy ezt finomnak találjam?

Mivel Barbaránk "igaziújságíró" én meg hamis, ezért úgy néz ki neki van igaza. Képesítése van rá...

Az iskolázottabb nők soványabbak

Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet utoljára 2009-ben végzett országos vizsgálatot, felméréseik szerint a magyar felnőtt lakosság közel kétharmada (61,8 százalék) túlsúlyos vagy elhízott volt.

Az iskolázott nők baromi trendik. Ők nem ennének meg egy körömpörköltet, mert "fúúúj, az milyen, meg különben is...". És inkább eszen egy kis lencsesalátát. Vízzel.

Egyébként nézzük már meg az amerikaiakat: mennyi dagadt fazon rohangál ott? Pedig az USA aztán tényleg vegyes etnikumú képet ad, mégis egyre csak híznak. Ha az a multikulti úgy el van hízva, akkor nálunk miért baj a hízás? 

A férfiaknál (63 százalék) és nőknél (61) közel azonos volt a túlsúly és elhízás együttes előfordulási aránya. A férfiaknál a túlsúly és elhízás gyakoriságában nem volt lényeges különbség iskolázottság szerint, míg nőknél az iskolázottság szintje jelentősen befolyásolta a gyakoriságot. Míg az alapfokú végzettségűeknél 72 százalék túlsúlyos vagy elhízott volt, addig középfokú végzettségűeknél 55, a felsőfokú végzettségűeknél csak 43 százalék.

Vagyis? Ezek a - ki tudja kik által és hol mért - százalékok bizonyítják a magyarok étkezéssel kapcsolatos igénytelenségét? A fenti dobálózás nem bizonyít semmit a magyarok táplálkozási szokásairól, hisz a "kérdezőbiztosok" lehet pont olyan embereket kérdeztek, akik egész nap milánói makarónit esznek, vagy még csak nem is magyarok... Egy semmivel sem alátámasztott, mindig is kétséget magában hordozó ál-statisztikai irományt belekeverni egy táplálkozástudományi rágalomba, az a cikk írójának képtelen agymenését bizonyítja, de nem az állításának támpillérjeit. 

A túlsúly és elhízás gyakorisága mindkét nemnél nő az életkorral. A 18–34 éves korú fiatal férfiak 41 százalékának magasabb a testtömeg indexe 25-nél, a 65 feletti korcsoportban ez az arány már 76 százalék.  A fiatal nőknél a túlsúly és elhízás együttes előfordulása 30 százalék, alacsonyabb, mint a hasonló korú férfiaknál, ugyanakkor idős korra ez az arány a nőknél 83-ra nő, meghaladva a férfiakét. A soványság leginkább a fiatal nőket érinti (7,4 százalék).

Ha tényleg ennyire drasztikusak a magyar ember elhízási mutatói, még akkor sem jelenthetjük ki, hogy a magyarok igénytelenül és olcsón esznek. Akkor mondhatnánk ilyet, ha állandóan disznózsírt zabálnánk fehér kenyérrel. Holott leveseink, főzelékeink és sültjeink gazdag választéka a különféle savanyúságokkal és süteményekkel együtt egyedülállóan változatosak, még világszinten mérve is. Nézzük meg például az USA táplálkozását, amely szinte kimerül a hamburger és a steak különféle változataiban, s ugyanígy tekinthetünk az ázsiai népek konyháira is, amely a rizs és a tészta köré építi fel komplett menüjét.  

Véleményem szerint a magyarok semmivel sincsenek jobban elhízva, mint más ("fejlett") ország honpolgára szerte a világban. Talán szeretünk enni, jót és finomat, mint minden más (a TV-ben sztárolt) csúcs-gasztronómiai nép. Lehet zsírosabban, de ez abszolút nem az igénytelenségnek, hanem a népszokásoknak tudható be.

Másoknak a terrorizmus a népszokása vagy az azzal való vádaskodás. 

Az OÉTI tanulmánya felhívja a figyelmet arra, hogy „az elhízás mértékétől függően nő a szív- és érrendszeri betegségek, a hipertónia, a II. típusú diabetes, zsíranyagcsere-zavarok, egyes daganatos betegségek, krónikus mozgásszervi betegségek, mentális kórképek, sőt az összhalálozás kockázata is”.

És? Óvszer nélkül pedig nagyobb eséllyel leszünk AIDS-esek, nem? 

Mit bizonyít ez, kedves Barbara? Azt, hogy képtelen vagy értelmesen alátámasztani az esztelen és eszetlen vádaskodásaid. Megélhetési "újságíró" vagy, akit rokon lélek (és vérrokon) támogatóid beemeltek egy zsíros állásba (mert talán más foglalkozásban még ennyit se tudnál összehozni). 

Sajnállak? Nem... Abszolút nem.
Csak teszek rád és a "rokonaidra".

Hivatkozások: 

Zalai Ágnes a HVG oldalán