2013. nyarán deszkákból padlót eszkábáltam a konyhába. A szín kiválasztásánál volt némi tanakodás itthon, de végül a Trilak által gyártott Lazurán DIÓ-ra esett a választás. Mivel az előszoba, az étkező, a kamra és a nappali padlója még váratott magára, a konyha lekenésére elég volt egy dobozzal is. Ennek gyártási ideje és száma az alábbi képen látható:
Érdemes megfigyelni a "lazurán" felirat mögötti színt
(erre még a későbbiekben kitérek)
(erre még a későbbiekben kitérek)
A deszkákat annak rendje és módja szerint lekentem (egy rétegben). Száradás után megelégedéssel töltött el, hogy ez az a szín, amelyet kerestem. Az alábbi képen látni, hogy hozzávetőlegesen milyen lett a deszka színe:
.jpg)
Néhány hónap elteltével a kamrára került a sor. Megvettük a deszkákat, leraktam, majd vásároltam még egy Lazurán DIÓ vékonylazúrt, pont ugyanolyat, mint az előző volt. Vagy mégsem? Az alábbi képen jól látható, hogy mi volt vele a gond:
Ez a padló bizony vörös lett
Először azt hittem, hogy nálam van a hiba (persze - ahogy a gondolataim cikáztak - ezt nagyjából egy másodperc múlva kizártam). Alább a kép a dobozról:
Hogy miért érdekes a két doboz? Első ránézésre semmi. Az előzőt 2013. májusában, a másikat októberében gyártották. Szinte akkor jött ki a gyárból. Második ránézésre tűnik fel a "lazurán" felirat mögötti szín: míg az előző doboznál világos-barna volt, ennél sötét vörös-barna. Nem tudom ez jelenthet e valamit, minden esetre ez az egyetlen különbség a két doboz között. A "DIÓ" feliratú matricák is ugyanolyanok, tehát teljes joggal hihettem, hogy mindkettőben dió színű vékonylazúr nyugszik.
Telt-múlt az idő, belenyugodtam, hogy bizony a kamra padlója vörös lesz. Nem baj, majd az előszoba deszkáját faszán lekenem rendes dióval.
Eljött a várva várt pillanat: újabb deszka szállítmány, újabb doboz vékonylazúr. Az előző két dobozt Dunakeszin a Bauhausban vásároltam, míg a harmadikat Dunakeszin a Rév utcai festékboltban. Az eladónak itt elmeséltem hogy jártam, ő nem értett semmit az egészből, aztán mire "felfogta" a lényeget mondta, ha véletlenül ez is vörös lesz, hozzam vissza és bevizsgáltatják. Kértem, hogy nyissuk ki a dobozt és vizsgáljuk meg. Erre azt felelte, hogy nem lehet (ha vörös lesz, hozzam vissza és elküldik bevizsgáltatni). Azt feleltem erre, hogy kifizetem, de bontsuk fel a boltban és kenjünk össze vele valamit. Ha vörös, akkor itthagyom és küldje be a Trilaknak bevizsgálásra. Ebbe beleegyezett, bár nem volt fa, amin kipróbálhatnánk. Végül egy zsírpapírt mártottunk a folyadékba, amely bizony barna lett. Nagy volt az öröm! Sietek haza, cipő/kabát le, ecset elő, nyomás festeni. Az eredmény az alábbi képen látható:
Ez bizony vörös
Amint azt látni, vörös lett. Másnap visszavittem a dobozt a boltba és leadtam bevizsgálásra. A fiúk először értetlenül néztek rám. Vittem egy összekent fadarabot is, amire a szemük előtt kentem még egy réteggel. Az egyik eladó megkérdezte, hogy ezzel most mi a gond? Mondtam neki, hogy az, hogy ez a fa bizony vörös. Ugyanúgy, mint a többi, ami otthon van. Ő nagyon értetlenül nézett rám, mert a megítélése szerint az nem volt vörös. Hiába mutattam neki a telefonomon tárolt képeket, semmilyen biztató, megnyugtató választ nem tudott adni. A dobozon 2013. 08. 13-as dátum szerepel, a gyártási száma 8459578.
Miután hazaértem körbenéztem maradt e olyan fadarab, amely a legelső vékonylazúrt viseli magán. Találtam egyet. Emellé letettem azt, amelyiket a második dobozban található anyaggal kentem le.
Egyértelműen látszik a különbség
A két vékony fadarab közül a bal oldali az első lazúrral, azaz a barnával lett lekenve (de zsebkendővel vissza is töröltem, hogy ne legyen olyan sötét), míg a jobb oldali a vörös dióval. A nagyobbik deszka barna dió, ami az egész alatt van az vörös.
A Trilaknak e cikk címét elküldtem e-mailben, hogy válaszolják meg mi lehet a probléma, valamint jeleztem, hogy a deszkák erejéig kártérítésre tartok igényt. Ugyanis én barna deszkát szerettem volna és nem vöröset. A kár ami ért, nagyjából 7-8000 Ft, plusz a második és harmadik vékonylazúr ára, ami 2x2300 Ft. Tehát nem jelentős, de mivel minimálbérből élek és hónapokba telik mire összespórolom a pénzt, most jócskán "ki lettem zsebelve".
Jelenleg a válaszukra várok...
Második felvonás:
Két nap múlva felhívtam telefonon az ügyfélszolgálatukat, ahol - meglepetésemre - rögtön kapcsoltak egy szakértőt, aki a problémámmal foglalkozott a levelem alapján. Az illető kedves volt mindvégig. Azt mondta kimegy a Dunakeszin lévő festékboltba felvenni a mintát, amit bevisz a központba bevizsgálásra. Ezután megbeszéltük, hogy pár nap múlva kijön hozzám is a megadott címre és megnézi a helyszínen, hogy mi is történt azzal a fránya festékkel.
Eljött a nap, a Trilak embere megérkezett. Lefényképezte a barna és a vörös színű padlómat, majd elmondta, hogy valószínűleg az történt, nem kevertem fel jól a festéket. Ugyanis a vékonylazúr hajlamos arra, hogy ha sokat áll, a sötét anyagok kiválnak a cuccból és leülepednek a doboz alján. Kérdeztem, hogy az első lazúrnál miért volt elég 3-4 perc rázás, míg a többinél nem? Amikor a konyhát lekentem az első doboz lazúrnál, az szép barna lett, míg a második és a harmadik doboznál vörös. Kb. azokat is 3-4 percig ráztam. Azt a választ kaptam, hogy ezeket nem elég felrázni, de még alaposan fel is kell kavarni.
Persze ezt aláírom: alaposan fel kell rázni (és kavarni), hogy az alkotóelemek frankón összekeveredjenek, de ha az elsőnél nem volt rá szükség, akkor a másodiknál miért igen? A gyártási időt figyelembe véve elmondhatom, hogy a gyártástól számítva csupán néhány hónap telt el, mire a festéket megvettem és felhasználtam. Az első dobozt májusban gyártották és szeptember környékén használtam fel. A második és harmadik dobozt augusztusban gyártották és januárban használtam fel. Az egyiknél 4 hónap, a másiknál 5 hónap telt el.
A Trilak embere elmagyarázta, hogy a tárolás során számít a hőmérséklet is. Arra már nem emlékszem a hideg vagy a meleg segíti elő a sötét színek gyorsabb kiválását, de gyanítom, hogy mivel a második és a harmadik doboz télen állt a bolt polcain, ezért a hideg felgyorsította a folyamatot. Ezt el is fogadtam, lehetséges, hogy így van. Ebben az esetben viszont elvárnám, hogy felhívják rá a figyelmem: nem elég felrázni a dobozt felhasználás előtt, de az ülepedés miatt alaposan fel is kell kavarni. Ez a figyelmeztetés pedig nem történt meg. Jóhiszeműen megvettem egy festéket (lazúrt), amiről feltételeztem, hogy felbontás után fogyasztható. Hát nem volt az.
Szakértőnk megemlítette azt is, hogy ezeket a festékeket elsősorban festőknek gyártják, akik - elvileg - tisztában vannak a festékek tulajdonságaival. Vagyis ők körültekintőbbek és tudják, hogy van ez a fránya üledék, amit ALAPOSAN FEL KELL KAVARNI.
Ezt viszont nem tudom elfogadni, hiszen a festéket azért gyártják, hogy fessünk vele, és a boltban sincs kiírva, hogy KIZÁRÓLAG SZAKÉRTŐKNEK. Az ember festeni szeretne, ezért bemegy a boltba, vesz egy festéket, amit aztán otthon szépen felken a megfelelő felületre. Ennyi... Nem várható el, hogy a halandó ember festőt hívjon egy olyan munkához, amit bárki meg tud csinálni: ecsetet ragad, belemártja a festékbe, majd felkeni. Olyan ez, mint kicserélni az autóban a gyertyát, vagy töltőre rakni az aksit. Vagy beütni a szöget a deszkába. Vicces lenne, ha csak úgy juthatnánk vajhoz, hogy a tejet fél órán át rázzuk, hogy azt kiköpüljük belőle. Kész terméket veszek, elvárja az ember, hogy működjön ha használom. Legyen az vaj vagy festék.
A dobozra egyébként ennyit írnak a felhasználásról: "Használat előtt és közben alaposan fel kell keverni!".
Vagyis a rázás és a keverés között van némi különbség? Elhiszem, hogy az anyagok egy idő után leülepednek (lásd példának a kakaót, amelyhez ha nem nyúlunk, rövid idő alatt a pohár alján rakódik le), de miért kell egy festéket ilyen brutálisan megerőszakolni, hogy minden frankó legyen benne?!
Egyébként megnéztük a második doboz alját, vajon van e benne lerakódás. Volt. Ez azt bizonyítja, hogy nem kevertem fel alaposan. Csupán ráztam 3-4 percig, amely úgy néz ki nem volt elég. Ugyanis oly mértékben vált ki a sötét anyag és ülepedett le a doboz alján, hogy azt egy egyszerű felrázás sem ébresztette fel téli álmából. Jobb lett volna belenyúlni valamivel és alaposan szétkenni, keverni, rázogatni a sűrűjét, hátha rendes festék lesz belőle...
Hogy érzékeltessem az ülepedés mértékét, lefényképeztem milyen trutyi van a doboz alján és milyen az, ha ezt a trutyit kitrutyizzuk onnan:
És ez bizony komoly mennyiség. Ráadásul olyan erősen belekötött, hogy csavarhúzóval is "erőből" kellett kapargatni, mire kifordult belőle egy darab. És mivel látni alatta a doboz alját, ezért feltételezem, hogy az üledék már jócskán odakötött, beszáradt. Persze nem szó szerint száradt be, de olyan sűrűn állt össze, hogy a csavarhúzó szinte kiszakított belőle egy darabot, s ezért vált láthatóvá a doboz szűz alja. Kérdés, hogy ezt hogy az Istenbe tudja egy hozzám hasonló halandó ember rendesen felkavarni? Utána meg szórakozni vele, hogy a felszedett anyag fel is oldódjon a lében...
Ezeket a darabokat kapirgálni, keverni, kenni is kell, meg rázni is?
Vajon a Trilak lazúrjai viselkednek csak így, vagy gyártótól függetlenül a lazúrok mindegyikére jellemző az ilyen nagy mértékű leülepedés?
Úgy érzem, mindketten hibásak vagyunk - meg nem is.
A Trilak részéről azt vélem hibának, hogy nem írják rá megfelelően a figyelmeztetést, miszerint nem elég felkeverni a festéket, de meg is kell győződni az üledékről a doboz alján, vagyis hogy az megfelelően oldódott e fel a keverés és rázás során, vagy szükséges-e tovább keverni.
Az én hibám pedig azt, hogy nem bizonyosodtam meg az üledékről, hogy ott van e még a doboz alján, vagy kellőképpen eltávozott-e és feloldódott. Úgy vélem, a bolt részéről is jó lett volna egy rázógépes felrázás, mielőtt az ember megveszi a terméket. A legtöbb ember laikus a témában és nem tudja, hogy ezeket a dolgokat alaposan, körültekintően kell kezelni, mielőtt felhasználjuk.
A Trilak képviselőjével végül megegyeztem, hogy eltekintek a deszkák kártalanításától, hiszen a festék jó, annak megfelelő keverésével azt a színt kaptam volna, amit a doboz jelöl. Vagyis nem ők hibáztak. Cserébe kapok tőlük egy nagy doboz DIÓ vékonylazúrt, amelyet átvehetek a Dunakeszin lévő festékboltjukban.
Ez így is történt.
Ráadásul az eladók a festéket a rázógépben kb. 5 percig rázták. És nem olyan tutyi-mutyi módon!
Konklúzió: mielőtt felhasználjuk a festéket, jó alaposan rázzuk, keverjük fel a doboz tartalmát, és győződjünk meg róla, maradt-e a doboz alján valami lerakódás. Ha igen, keverjük és rázzuk még addig, amíg ez a lerakódás el nem tűnik. Fárasztó, de muszáj, ha nem akarjuk elrontani a felület színét. Emellett végezzünk el egy próbafestést, amely alapján látjuk, tényleg feloldódott-e az üledék, és azt a színt kaptuk-e, amit vártunk.
Az ajándék lazúrt ezúton is köszönöm a Trilak képviselőjétől. Ígérem legközelebb körültekintőbb leszek! :)
Második felvonás:
Két nap múlva felhívtam telefonon az ügyfélszolgálatukat, ahol - meglepetésemre - rögtön kapcsoltak egy szakértőt, aki a problémámmal foglalkozott a levelem alapján. Az illető kedves volt mindvégig. Azt mondta kimegy a Dunakeszin lévő festékboltba felvenni a mintát, amit bevisz a központba bevizsgálásra. Ezután megbeszéltük, hogy pár nap múlva kijön hozzám is a megadott címre és megnézi a helyszínen, hogy mi is történt azzal a fránya festékkel.
Eljött a nap, a Trilak embere megérkezett. Lefényképezte a barna és a vörös színű padlómat, majd elmondta, hogy valószínűleg az történt, nem kevertem fel jól a festéket. Ugyanis a vékonylazúr hajlamos arra, hogy ha sokat áll, a sötét anyagok kiválnak a cuccból és leülepednek a doboz alján. Kérdeztem, hogy az első lazúrnál miért volt elég 3-4 perc rázás, míg a többinél nem? Amikor a konyhát lekentem az első doboz lazúrnál, az szép barna lett, míg a második és a harmadik doboznál vörös. Kb. azokat is 3-4 percig ráztam. Azt a választ kaptam, hogy ezeket nem elég felrázni, de még alaposan fel is kell kavarni.
Persze ezt aláírom: alaposan fel kell rázni (és kavarni), hogy az alkotóelemek frankón összekeveredjenek, de ha az elsőnél nem volt rá szükség, akkor a másodiknál miért igen? A gyártási időt figyelembe véve elmondhatom, hogy a gyártástól számítva csupán néhány hónap telt el, mire a festéket megvettem és felhasználtam. Az első dobozt májusban gyártották és szeptember környékén használtam fel. A második és harmadik dobozt augusztusban gyártották és januárban használtam fel. Az egyiknél 4 hónap, a másiknál 5 hónap telt el.
A Trilak embere elmagyarázta, hogy a tárolás során számít a hőmérséklet is. Arra már nem emlékszem a hideg vagy a meleg segíti elő a sötét színek gyorsabb kiválását, de gyanítom, hogy mivel a második és a harmadik doboz télen állt a bolt polcain, ezért a hideg felgyorsította a folyamatot. Ezt el is fogadtam, lehetséges, hogy így van. Ebben az esetben viszont elvárnám, hogy felhívják rá a figyelmem: nem elég felrázni a dobozt felhasználás előtt, de az ülepedés miatt alaposan fel is kell kavarni. Ez a figyelmeztetés pedig nem történt meg. Jóhiszeműen megvettem egy festéket (lazúrt), amiről feltételeztem, hogy felbontás után fogyasztható. Hát nem volt az.
Szakértőnk megemlítette azt is, hogy ezeket a festékeket elsősorban festőknek gyártják, akik - elvileg - tisztában vannak a festékek tulajdonságaival. Vagyis ők körültekintőbbek és tudják, hogy van ez a fránya üledék, amit ALAPOSAN FEL KELL KAVARNI.
Ezt viszont nem tudom elfogadni, hiszen a festéket azért gyártják, hogy fessünk vele, és a boltban sincs kiírva, hogy KIZÁRÓLAG SZAKÉRTŐKNEK. Az ember festeni szeretne, ezért bemegy a boltba, vesz egy festéket, amit aztán otthon szépen felken a megfelelő felületre. Ennyi... Nem várható el, hogy a halandó ember festőt hívjon egy olyan munkához, amit bárki meg tud csinálni: ecsetet ragad, belemártja a festékbe, majd felkeni. Olyan ez, mint kicserélni az autóban a gyertyát, vagy töltőre rakni az aksit. Vagy beütni a szöget a deszkába. Vicces lenne, ha csak úgy juthatnánk vajhoz, hogy a tejet fél órán át rázzuk, hogy azt kiköpüljük belőle. Kész terméket veszek, elvárja az ember, hogy működjön ha használom. Legyen az vaj vagy festék.
A dobozra egyébként ennyit írnak a felhasználásról: "Használat előtt és közben alaposan fel kell keverni!".
Vagyis a rázás és a keverés között van némi különbség? Elhiszem, hogy az anyagok egy idő után leülepednek (lásd példának a kakaót, amelyhez ha nem nyúlunk, rövid idő alatt a pohár alján rakódik le), de miért kell egy festéket ilyen brutálisan megerőszakolni, hogy minden frankó legyen benne?!
Egyébként megnéztük a második doboz alját, vajon van e benne lerakódás. Volt. Ez azt bizonyítja, hogy nem kevertem fel alaposan. Csupán ráztam 3-4 percig, amely úgy néz ki nem volt elég. Ugyanis oly mértékben vált ki a sötét anyag és ülepedett le a doboz alján, hogy azt egy egyszerű felrázás sem ébresztette fel téli álmából. Jobb lett volna belenyúlni valamivel és alaposan szétkenni, keverni, rázogatni a sűrűjét, hátha rendes festék lesz belőle...
Hogy érzékeltessem az ülepedés mértékét, lefényképeztem milyen trutyi van a doboz alján és milyen az, ha ezt a trutyit kitrutyizzuk onnan:
És ez bizony komoly mennyiség. Ráadásul olyan erősen belekötött, hogy csavarhúzóval is "erőből" kellett kapargatni, mire kifordult belőle egy darab. És mivel látni alatta a doboz alját, ezért feltételezem, hogy az üledék már jócskán odakötött, beszáradt. Persze nem szó szerint száradt be, de olyan sűrűn állt össze, hogy a csavarhúzó szinte kiszakított belőle egy darabot, s ezért vált láthatóvá a doboz szűz alja. Kérdés, hogy ezt hogy az Istenbe tudja egy hozzám hasonló halandó ember rendesen felkavarni? Utána meg szórakozni vele, hogy a felszedett anyag fel is oldódjon a lében...
Ezeket a darabokat kapirgálni, keverni, kenni is kell, meg rázni is?
Vajon a Trilak lazúrjai viselkednek csak így, vagy gyártótól függetlenül a lazúrok mindegyikére jellemző az ilyen nagy mértékű leülepedés?
Úgy érzem, mindketten hibásak vagyunk - meg nem is.
A Trilak részéről azt vélem hibának, hogy nem írják rá megfelelően a figyelmeztetést, miszerint nem elég felkeverni a festéket, de meg is kell győződni az üledékről a doboz alján, vagyis hogy az megfelelően oldódott e fel a keverés és rázás során, vagy szükséges-e tovább keverni.
Az én hibám pedig azt, hogy nem bizonyosodtam meg az üledékről, hogy ott van e még a doboz alján, vagy kellőképpen eltávozott-e és feloldódott. Úgy vélem, a bolt részéről is jó lett volna egy rázógépes felrázás, mielőtt az ember megveszi a terméket. A legtöbb ember laikus a témában és nem tudja, hogy ezeket a dolgokat alaposan, körültekintően kell kezelni, mielőtt felhasználjuk.
A Trilak képviselőjével végül megegyeztem, hogy eltekintek a deszkák kártalanításától, hiszen a festék jó, annak megfelelő keverésével azt a színt kaptam volna, amit a doboz jelöl. Vagyis nem ők hibáztak. Cserébe kapok tőlük egy nagy doboz DIÓ vékonylazúrt, amelyet átvehetek a Dunakeszin lévő festékboltjukban.
Ez így is történt.
Ráadásul az eladók a festéket a rázógépben kb. 5 percig rázták. És nem olyan tutyi-mutyi módon!
Konklúzió: mielőtt felhasználjuk a festéket, jó alaposan rázzuk, keverjük fel a doboz tartalmát, és győződjünk meg róla, maradt-e a doboz alján valami lerakódás. Ha igen, keverjük és rázzuk még addig, amíg ez a lerakódás el nem tűnik. Fárasztó, de muszáj, ha nem akarjuk elrontani a felület színét. Emellett végezzünk el egy próbafestést, amely alapján látjuk, tényleg feloldódott-e az üledék, és azt a színt kaptuk-e, amit vártunk.
Az ajándék lazúrt ezúton is köszönöm a Trilak képviselőjétől. Ígérem legközelebb körültekintőbb leszek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése