Mangó

A mangó (Mangifera) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályába, a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe, és a szömörcefélék (Anacardiaceae) családjába tartozó, édes ízű, egzotikus gyümölcs. Mai neve az indiai man-gay portugál formájától (manga) származik. A mangófa az indiaiak szent fája.

A mangófa

Mangót már legalább 4000 évvel ezelőtt termesztettek Indiában. Kr. e. 400 körül a gyümölcs onnan terjedt el az egész ázsiai térségben: a maláj szigetcsoportról egészen Dél- Kínáig és Kelet- Ázsiáig. Ázsián kívül aztán két fokozatban terjedt el: az i. sz. 10. században az arabok vagy a perzsák vitték Kelet- Afrikába, majd a 16. században a portugálok hozták Európába, Kelet- Afrikába és Dél- Amerikába.

A mangófa termése

A mangó — csonthéjas gyümölcs, akárcsak a barack, vagy a szilva — a pisztáciával és a kesudióval mutat rokonságot. Az örökzöld fa óriásira megnőhet; akár a 40 méteres magasságot is elérheti, 7 m mély gyökerekkel és 10 m magas koronával. Az ültetvényeken kb. 10 - 20 méterig engedik nőni őket.

A mangó megél minden trópusi és szubtrópusi térségben. A termés vagy ültetvények nemesítése, vagy vadon terem. Egész évben Malajziáról, Tájföldről, Indiából, Pakisztánból, Floridából, Mexikóból, Közép- és Dél- Amerikából, Nyugat- Indiából, Izraelből, Afrikából, a Fülöp- szigetekről és Hawaii-ról szállítják a világ valamennyi országába.

Terméséből a gyümölcs húsa ehető, a héja és a magja ehetetlen. Illata a mangóéra típikusan jellemző, és az érettségtől függően intenzív. Íze kifejezetten édes, és leginkább a sárgadinnyéére emlékeztet. A mangó fajtától függően ragacsos is lehet. Súlya 100-2000 gramm között változik, formája kerek, tojás vagy vese alakú. A gyümölcshús színe sárga.

Fajtától függően tartalmaz, vagy nem tartalmaz rostokat, nagyon kemény, vagy csak laza felépítésű. Magja ovális, lapos; ha zselészerű gyümölcshús veszi körül a magot, az vagy arra utal, hogy a termés a fán érett meg, vagy a túlérett gyümölcs ismertetőjele.

Érett állapotban a gyümölcs erősen illatozik, és olyan kellemes tapintású a kéz számára, mint egy érett banán. A vastaghéjú mangó többnyire puha, a vékonyhéjú inkább ráncos; a héjon található barna vagy fekete foltok a beérett gyümölcs jelei.

Nyersen gyümölcsként gyümölcssalátához, vagy bólék fűszerezéséhez használható fel. Püréként krémek, szörbetek vagy italok készíthetők belőle. Párolva kompót vagy befőzve lekvár alapanyaga lehet.

Ne tároljuk hűtőben, és más gyümölcsöktől, vagy zöldségektől elkülönítve raktározzuk. Az érett mangó érése során etilént bocsát ki. Az érett, egészben hagyott gyümölcs hideg helyen kb. 2 napig tárolható, a felszeletelt gyümölcsöt letakarva, vagy fóliába csomagolva hűtőben még 1 napig elrakhatjuk. Utóérés: szobahőmérsékleten.

Javaslat

Nem tanácsos a mangó fogyasztása után folyadékot inni, mivel gyomorbántalmakat okozhat, így kerülendő a tej, a víz vagy az alkoholtartalmú italok fogyasztása. Ez a 2 órás tilalom mind a friss gyümölcs, mind a mangókonzerv fogyasztása után betartandó. Ezen megszorítások okai egyelőre ismeretlenek.

A mangó magja

Kellemes íze mellett vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, enzime gyomorvédő hatású. Rosttartalma segíti az emésztést, jótékony hatással van a szervezetre. Vitaminok közül megtalálható A-, B1-, B2-, C- és E-vitamin, valamint bővelkedik foszforban, kalciumban és nátriumban. Az éretlen gyümölcs C-vitaminban, az érettebb A-vitaminban és béta-karotinban gazdag. Jótékony hatással van a szívre, csökkenti a vér koleszterinszintjét, valamint minimalizálja néhány rákos megbetegedés kockázatát. Mindezek ellenére allergént is tartalmaz.

A hinduk a levelek füstjével légcsőbántalmakat gyógyítottak. A pestis- és kolerajárványok idején az éretlen, megsütött, cukrozott termést fogyasztották, testüket ezzel kenegették.