A tatárjárás pusztítása (1241) ráébresztette IV. Béla királyt arra, hogy csak megfelelő és korszerű védelem biztosítása mellett szabad új királyi központot létesítenie. Így a tatárok támadásának könnyű zsákmányául esett Óbuda helyett tőle délre, a hadászati és gazdasági szempontból egyaránt elsőrendű fontosságú dunai átkelőhely fölött húzódó, meredek sziklán, az ún. pesti Újhegyen alapította meg Budát, a XIII. század közepétől a király és az ország véglegessé váló fővárosát.
A Várhegy déli részén elhelyezkedő királyi épületeket és azok északi szomszédságában elterülő polgári települést várfallal vetette körül, s csakhamar sort kerített a város egyházi igényeinek a kielégítésére, vagyis a Máriának szentelt templom építésére. Buda e legrégibb egyháza nemcsak a város királyi palota utáni második kiemelkedő épülete lett, hanem egyszersmind országos jelentőséget is kapott.
A Várhegyen végzett ásatások alapján sokáig azon a véleményen voltak, hogy a tatárjárás előtt e területen nem volt fontosabb település. Zolnay László kutatásai azonban a volt domonkos kolostornál és a palota nyugati előterében épp az ellenkezőjét bizonyítják. Olyan nyomok is előkerültek, amelyek korábbi házak tűzvész által történt pusztulására engednek következtetni. E tűzvész a mongol támadás következménye lehet. Gyürky Katalin szerint e korai település feltételezhető temploma a domonkosok egyháza helyén állhatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése